Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1905

10 gálnak, nem az életfenntartás eszközei közé tartoznak; mindig valami lelki tartalmat: érzést, vágyat, gondolatot, szóval eszmét fejeznek ki; nem értelmünkre hatnak, hanem érzelmeinkre és képzeletünkre; alkotásaikat nem a célsze-űség vagy a hasznosság szempontjából mérlegeljük, nem azt mondjuk róluk, hogy hasznosak, hanem hogy szépek ; gyönyörködtetnek bennünket. Sokszor a különböző mesterségek készítményeire is azt mondjuk, hogy szépek, például egy ruha, egy bútordarab stb. Ámde ezeknél nem a szépség az első követelmény, hanem az, hogy célszerűek-e, hasznosak-e; a szépség csak másodsorban jön tekintetbe. Ha a mesterségek készítményein a hasznosság, a célszerűség mellett nagyon meglátszik a szépség, akkor a mesterség nagyon közeledik a művészethez s iparművészetnek mondjuk, ilyen például az ötvösség, bútoripar, szövés, himzés, műlakatosság stb. Amennyiben az építészet is hasznossági célok szolgálatában áll, annyiban nem sorolható a tiszta művészetek közé. A lakóházak építése tehát, amelyeknél első sorban azt keressük, hogy minél alkalmasabbak, kényelmesebbek legyenek, szintén iparművészet s csak azokat az épületeket nevezhetjük művészeti alkotásoknak, amelyek valamely magasztos, közös, állandó eszmét fejeznek ki pld. a templomok, általában a monumentális épületek. A művészeti alkotásokban tehát gyönyörködünk anélkül, hogy keresnők, vájjon van-e belőlük valami hasznunk vagy kárunk, célszerűek-e, előmozdítják-e anyagi érdekeinket. Miben gyönyörködünk először? Első sorban a művészi alkotás külső alakjáról veszünk tudomást szemünk vagy fülünk segítségével. E két érzékszervünkkel fogjuk fel a szépet, azért ezeket eszthetikai érzékeknek nevezzük. Szemünk veszi észre a térben megnyilatkozó művészeti alkotásokat: az építészetet, amely vonalak által van a térben határolva; a szobrászatot, mely a tért betöltő teljes formákban nyilatkozik meg, s a fesztészetet, amely alakok és színek által szól hozzánk. Ezek az úgynevezett képző vagy helyesebben rajzoló művészetek, mert mindegyiknek rajz az alapja. Fülünkkel fogjuk fel az időben nyilatkozó művészeteket: a zenét, amely hangokkal, s a költészetet, amely értelmes szavakkal, a beszéddel hat reánk. Ezt a két művészetet, mivel hangokban nyilatkozik meg, hangzó művészetnek nevezzük. A szép alak, a hullámvonalak, az idomok aránya, a színek és hangok összhangja, a válogatott szavak, a hangok hullámzása a versben, a csengő-bongó rímek kellemes hatással vannak ránk, jól esnek •— hogy így fejezzem ki magam — szemünknek vagy fülünknek, de még ezek-