Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904
XIII. 2. Ha a rádioaktiv anyagot tartalmazó 0 üveg-palackszája nyitva van, akkor a Q edényben elhelyezett különböző anyagú lapok mindegyike egyenlő mértékben lesz aklivvá, bárhol álljon is az edény belsejében. Az indukált rádioaktivitás tehát független a testnek anyagi minőségétől és az indukáló rádioaktiv anyag sugarainak irányától. — Az aktinium, Debierne megfigyelése szerint, csak akkor aktiválja egyenletesen az Q edény belsejét, ha benne a közönséges légnyomásnál kisebb nyomású gáz van. 3. Az indukált rádioaktivitás erőssége az indukáló aktiv anyag radioaktivitásának erősségével, továbbá az exponálás időtartamával növekszik. Az exponálás idejével növekedő indukált rádioaktivitás erőssége aszimtotásan 1) bizonyos határértékhez közeledik. 4. Az indukált rádioaktivitás határértéke független a kísérleti Q edényben lévő gáz anyagi minőségétől. Az A, B, C, D lapok ugyanakkora aktivitást vesznek föl akár légköri levegővel, akár hidrogénnel, akár szénsavval van is a Q edény megtöltve. 5. Az indukált rádioaktivitás csak addig tartja meg erősségének elért értékét, ameddig az indukáló rádioaktiv anyag hatáskörében marad , amint ebből kivesszük, a radioaktivitása bizonyos exponenciális törvény szerint fogy. E törvényt Curie és Dunne tapasztalati úton kutatták föl, és ebbe az általános alakba öntötték: tld t/d J =Jo[ae~ — (a—1) e- ] (1) Ha valamely testnek aktivitása abban a pillanatban, amelyben azt az aktiváló rádioaktiv anyag hatásköréből kivesszük, Jo, akkor ez időpontból számított t másodperc múlva mutatkozó J aktivitását ama képlet szerint kiszámíthatjuk. Ha az aktiváló anyag rádium volt, akkor« = 4.20, d = 2400 mp., d — 1860 mp., e — 271828 (a természetes logaritmusok alapszáma). A deaktiválódás harmadik órájától kezdve az indukált rádioaktivitás fogyása ez egyszerűbb törvényt követi: J/d .7= Jo ae (II) Az indukált rádioaktivitás fogyásának (I) törvénye a szabad levegőn deaktiválódó testekre érvényes. Ha a test zárt helyen van, akkor a deaktiválódása (II) törvény szerint történik. A külső levegőtől elzárt indukált rádióaktivitás fogyásának törvényét úgy állapították meg nevezett kutatók, hogy valamely rádiumoldattal közlekedő üvegcsőnek a belsejét tették radioaktívvá. Az oldatból kiáramló aktiv anyag a csőnek csak a belső falához férhetett, a külsejéhez nem. Bizonyos idő múlva a csövet mind a két végén beforrasztották és egyenlő időközökben meg1) Aszimtota olyan vonal, amelyhez valamely görbe vonal folyton közeledik anélkül, hogy azt a véges térben elérné. (V. ö. a 20. ábrát.)
