Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904

51 narancssárga fényben); a y-sugarak a bárium- és lithiumplatincianid nagyobb kristályaira. Crookes a rádiumsugaraknak sajátságos fluoreszkáló hatását födözte föl a Sidot-féle cinkszulfid-ernyőre. Ha erre kis szemecske rádiumsót helyezünk, sötét szobában egy kis fényfolt keletkezik a só helyén. Húszszorosán nagyitó lupén át szemlélve a fényfoltot, folytonosan világító fluoreszkáló fényudvart és ezen kivül hol itt, hol ott fölvillanó és eltűnő fénypontokat lehet látni. A csillámló pontok sűrűbben jelennek meg a rádiumsó közelében, ritkábban tőle távolabb. Crookes a csillagos ég tüneményével hasonlítja össze e jelenséget. Ha a rádiumsó-szemecskét valamely drótnak végére ragasztva, V2 mm. távolságra állítjuk a cinkszulfid ernyő elé, a csillámlást állandóan mutató eszközünk van, melyet Crookes spinthariskopnak nevez. Az '/-sugarakat elnyelő, de a fi- és y-sugarakat átbocsátó lemez megszünteti a csillámlás tüneményét. Crookes a csillámlást a nagyobb tömegű "-sugarak részecskéinek a cinkszulfidba ütközéséből magyarázza. A fi- és y-sugarakban mozgó kisebb tömegű részecskéknek ilyen csillámló hatásuk nincs. A csiilámlás csak a rádiumsó közelében látható, tőle távolabb, ahová csak a fi- és y sugarak juthatnak csillámlás nincs. Becquerel erős mágnessel téríti el a /^-sugarakat és meggyőződik arról, hogy ezek folytonos fluoreszkálást okoznak csillámlás nélkül. A csillámlást az ő véleménye szerint is az «-sugarak okozzák, de nem a részecskék ütközésével, hanem a cinkszulfid-kristályokat széthasító hatásukkal. Szerinte a csillámlás a tribolumeneszcencia tüneménye, amelyet bizonyos kristályos testek (fehér cukor) összezúzása alkalmával láthatunk. Amikor ugyanis a cinkszulfid-kristályokat két üveglap között összezúzta, ugyanolyan csillámlást látott, mint a minőt a spinthariskop mutat. A csillámlás a folyékony levegő hőmérsékletén (— 182 C°) sem szűnik meg. Az x-sugarak csillámlást nem okoznak. c) Kémiai hatások. A rádium sugarainak hosszabb ideig kitett fluoreszkáló anyagok a színüket megváltoztatják és e színváltozásukkal lépést tart világítóképességüknek megfogyatkozása. A báriumplatincianür zöldessárga szine barnára, a fehér uránkaliumszulfát sárgára változik, a fluoreszkáló színtelen üveg barna, utóbb ibolyaszínt vesz föl. A színében megváltozott báriumplatincianür a napfényben részben ismét visszanyeri a rendes színét és ezzel együtt a világítóképességét. Az üveg melegítéssel elveszti a rádiumsugarak hatása alatt nyert színét és melegítése közben addig 4*