Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904
44 töltésének a tömegükhöz mért viszonya szintén állandó szám, ami e két különböző forrásból származó sugár azonosságának ujabb bizonyítéka. Csakhogy a töltés viszonyszáma sokszorosan fölül múlja bármely kémiai elemnek, mint ionak, hasonló módon meghatározott viszonyszámát. A A legkisebb atomtömege, tehát a legnagyobb elektromos töltése a hidrogén i u m i o n n ak van és erre nézve — = 9633 elektromágneses egység grammonkint; ellenben a katód és//-részecskékre = 18650000-nek azaz 1936-szor, közel 2000-szerakkorának találták, mint a hidrogéniumionét. Ezt a meglepő eredményt, az aktiv sugarak rendkívüli áthatósága és egyéb okok miatt, csakis a mozgó anyagrészecskék csekély tömegéből magyarázhatjuk meg. Az aktiv sugárban mozgó anyagrészecskének annyiszor kell kisebbnek lennie a hidrogénatom tömegénél, mint ahányszor nagyobb a katód és //-részecske töltésének viszonyszáma a hidrogénatom töltésének viszonyszámánál. A katód és /íf-részecske tömege tehát közel 2000-szer kisebb, mint a hidrogénatom tömege. E parányi anyagrészecske, a fizikai kémiának eddigelé meghatározott legkisebb tömege, elektron nevet kapott. Az elektron elektromos töltése az elektromosságnak elemi része, elemi kvantuma. E tényből mindjárt egy nevezetes következtetést vonhatunk. Ha az elektron tömege a hidrogénatom tömegénél 2000-szer kisebb, akkor az nem lehet valamely ismeretes kémiai elemnek az atomja, mert hiszen a hidrogéniumnak van valamennyi elem között a legkisebb tömegű atomja. Azt kell tehát mondanunk, hogy az elektron az eddig oszthatatlannak gondolt atomnak a része. Itt nyomban felmerül az a kérdés, hogy a különböző anyagú atomról levált elektronok között van-e külömbség? E kérdésre a kutatóknak amaz érdekes tapasztalatával felelhetünk, hogy a különböző anyagú szilárd testekről vagy gázakról levált elektronok ugyanazokat a tulajdonságokat mutatják. Bárminő legyen is valamely vákuumcsőnek a maradekgáza, vagy bárminő fém alkossa is a katódot, akárminő rádioaktiv anyag sugározza is ki a //-sugarakat, a nyert elektronok között különbséget nem találni. Ebből az következik, hogy a különböző kémiai elemek atomjai egynemű anyagiészeeskékhöl állanak. Az elektron, ugy látszik, valamely alapanyagnak az atomja, amely alapanyagból a kémiai elemek fölépültek. Az «- és csatornasugarakban mozgó pozitív töltésű anyagrészecskékről a kutatás azt mutatja ki, hogy a tömegük körülbelül akkora, mint a hidrogénatomé. Az «- részecske tömege tehát 2000-szer akkora, mint az elektron tömege. — A 7- és x- sugarak természetéről a kutatás az előbbihez hasonló eredményre még nem jutott.
