Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904

23 ha hosszabb időn át sötét helyen állanak. Éveken át sötét helyen tartott uránsók épúgy hatnak, mint a napfénnyel besugározottak. E tények megállapításával fíecquenl H. a radioaktivitás fölfödözője lett. Addig, mig a radioaktivitás elnevezés általánossá nem lett, az urán és uránsók sugarait urán- vagy Becquerel-sugaraknak nevezték. 3. Radioaktív anyagok. Becqucrel-nek nevezetes fölfödözése arra sarkalta a természetbúvárokat, hogy egyéb radioaktív anyagok után kutassanak. Schmidt 0. C. csakhamar (1898) talált is ilyet a thoriumban. Még ugyanez évben (1898) értesítette a tudományos világot Curie J., hogy a nejével együtt végzett kutatásai közben egy igen erősen radioaktív anyagot födözött föl, amelyet lengyel származású nejének tiszteletére poloniumnak nevezett el. Ugyané tudós házaspár egy évre rá (1899) arról értesít, hogy radioaktivitás tekintetében az eladdig ismert rádioaktiv anyagokat messze túlszárnyaló új kémiai elemet talált az uránszurokércben, amelynek hatalmas sugárzó képessége miatt rádium nevet adtak. Munkatársuk e fölfödözésükben Bémont G. volt. Dcbierne A. 1900-ban az előbbiektől különböző sajátságokat mutató rádioaktiv anyagról tesz jelentést, amit aktiniumnak nevezett el. Az urániummal együtt ezek az eddig fölfödözött rádioaktiv anyagok. Ezek közül az uránium és thorium régóta ismeretes és jól meghatározott kémiai elemek. A rádiumot Curieék szigorú vizsgálatai alapján szintén a kémiai elemek közé sorozhatjuk. A polónium és aktinium elemi voltát azonban még nem sikerűit a szokott kémiai eljárással megállapítani. Ennek az oka az, hogy az igen-igen csekély mennyiségben található rádioaktiv anyagokat a társaságukban lévő és hozzájuk közel rokon elemektől nagyon nehéz szétválasztani. A rádium a báriummal, a polonium a bizmuttal, az aktinium a vascsoporthoz tartozó fémekkel rokon, illetve ezeknek a társaságában fordul elő. A rokon elemeknek csaknem azonos természetű vegyületeik vannak; ennélfogva kémiai reagenciák és a fizikai műveletek majdnem azonos hatással vannak a rokonelemek és vegyületeik keverékére, ami az ilyen keveréknek alkotó részeire való szétválasztását a legnagyobb mértékben megnehezíti. A rádium fölfödözésének alább közölt története e nehézségekről nagy vonásokban rajzolt képet nyújt. A radioaktivitás fölfödözésével és főbb sajátságaiknak megállapításával csaknem egyszerre hangzott föl minden oldalról az a kérdés, hogy vájjon nem általános tulajdonsága-e az anyagnak a rádioaktivítás ? A rádioaktivítás fölismerésének és vizsgálatának módszerei hiányában