Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904

16 magamagát tekintse a világ középpontjának ; hisz amit akar, azt megteheti, s amit tesz, azt jónak találják. Szerencsétlen a gyermek, kit így nevelnek. Elbódulva a tömjéntől, melyben bő része volt a szülői házban, sikertelenségéért sohasem fogja magamagát okozni, hanem mindig azokat, kik átvették a szülői kézből; a csalódás, mely el nem marad senkinek életében, az elkényeztetett léleknek szárnyát szegi; és a félbenmaradt egzisztenciák között legeslegtöbb az olyan, kit szülei túlságos szeretetükkel elrontottak. Ritkán válik javára a gyermeknek, ha szülői vak szeretetükben túlbecsülték testi-lelki képességeit. S hogy nagyobbra ne tartsák azokat, megtanítja őket a Szeplőtelen Fogantatás dogmája. iMert e hitágazatból világosan következik, kedves Szülők, hogy egyesegyedűl a Bold. Szűz volt ment az eredeti bűntől; minden egyéb ember az eredeti bűnnel együtt annak összes káros következéseit is magával hozza a világra. Tehát minden ember elhomályosult elmével, rosszra hajló akarattal születik. A kis gyermek tehát, ha még oly szép is, ha még oly jó is, mégsem remeke többé a teremtésnek, mégsem netovábbja az okosságnak, a szeretetreméltóságnak. Ne feledjék, kedves Szülők, amire a mai nap tanílja Önöket: a gyermek természeténél fogva hajlik a rosszra. Egyetlen napig ne viseljék gondját, és meglássák, mikép szokik rá a haragra, irigységre, hazudozásra, torkosságra, bosszúállásra és egyéb rossz indulatokra. Ne táplálják tehát szeretetük túltengéséből fakadó elnézésükkel gyermeküknek veleszülett rossz természetét, hanem kezdettől fogva szeretettel, s ha kell, szigorúsággal irtsák ki szívéből a konkolyt, hogy a színbúzát el ne fojtsa. Mennél magasabbra emeli a szülői szeretet a gyermek értékét kellő határai fölé, annál jobban fog a csalódás fájni; a Szeplőtelen Fogantatás pedig megismerteti velünk a gyermek valódi értékét. Más hibája a nevelésnek, melybe főkép a műveltebb körök esnek, a társadalmi műveltségnek túlhajtása az igazi lelki műveltségnek, az erénynek rovására. Jobb ügyhöz méltó szigorral őrködnek a szülők, hogy a gyermeknek minden mozdulala, minden szava megfeleljen a Fonton szabályainak, — hogy megfelel-e az Isten tíz parancsolatának, jelentéktelenebb kérdés. Három-négyféle nyelvet kell tanulnia, — de dicséri-e az Istent csak egyiken is ? Nem mondom, hogy hibás a nevelés, mely erre a külső műveltségre törekszik; hibás, ha csalc ezt keresi feledve, hogy erény nélkül a műveltség csak külső máz, és sokan voltak és vannak az életben, kik szinte irigylendő műveltséggel bírtak, erkölcsileg azonban nagyon mélyre sülyedtek. Szükséges tehát, hogy a vallás zománca vonja be a műveltséget, a vallás legyen alapja a nevelésnek, hogy teljes legyen a szülők öröme gyermekeikben. Csak a szív és ész együttes, harmonikus kiművelése biztosítja a nevelés sikerét. Lám a jó