Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1904

XIII. a tanuló ifjúság szolgálatában a közönséges napszámosok sorozatába: nemes alakja még most is élén állna e tisztelt tanári testületnek, hogy közös, nagy munkáját bölcsen irányítsa! Mi, akiket az egyenlő életkor vele egy emberöltőn át ugyanazon munkakörben tartott: tanúi voltunk nagy tehetségének, nagy tudásának, sokoldalúságának, mélyen járó értelmének és bölcseségének. Senki sem látta meg tisztábban őnála a követendő célt, és senki sem tudott alkalmasabb eszközöket találni a cél elérésére. Tiszta, világos elméje szempillantás alatt látott, fölfogott, különböztetett és rendezett. Mindez nála egyetlen cselekedet volt, a kétséget, az ingadozást kizáró cselekedet. Nála senki jobban nem ismerte az ifjú lelkületét, hajlandóságait, gyengeségeit, képességeit. Ebből származtak bölcs intézkedései, melyekkel egykor mint osztályfőnök, később mint igazgató a rábizottak lelkén föltétlenül uralkodott. Szeretet, kedvesség, de egyúttal okos szigorúság voltak azon tulajdonai, melyekkel minden ifjúnak, jónak-rossznak lelkéhez egyaránt hozzáférkőzött. Mint tanár az iskolában művész volt: mindig csodálkodással láttam azon módszert, mellyel tanítványainak elméjében eloszlatta a homályt, s az ismereteket öntudatossakká tette. Mint igazgató a kötelességtudásnak legmagasabb fokán állott. A törvények, szabályok voltak munkásságának egyedüli alapjai; s mig azokat nálánál jobban talán senki sem ismerte, a végrehajtásnál a szigorúságot mindig ,okossággal és bölcs mérséklettel párosította. Senki előtt nálánál nagyobb nyomatékkal nem bírt ez a szó: kötelesség. Ebben olvadt föl egész lényege; ez uralkodott egész gondolkodásán; egyedül ez szabta meg munkásságának irányát; egyedül ez vezérelte a célhoz vezető eszközök megválasztásában. Mint igazgató munkatársainak nemcsak feje, de barátja, fáradalmaiknak soha nem lankadó részese, az ifjabb kollégáknak a szó teljes értelmében vezetője, tanítója, legnemesebb lelkű pedagógusa volt. Ennyi kiválóság láttára egész természetes, ha a magas közoktatásügyi kormány figyelme ismételve reá irányult. Tanári munkásságát külön leiratban magas elismeréssel honorálta; az országos közoktatási tanács külső tankönyvbíráló tagjává nevezte ki, e téren való alapos munkásságáért az említett országos tanács rendes tagságával tüntette ki ; s mint ilyent ismételve kiküldötte, hogy egyes tantárgyak tanítási módját s a tanításnak eredményét különböző iskolákban figyelje meg. Ezeken kívül mint elnök-helyettest érettségi vizsgálatok vezetésével is megbízta. Mint a viharokban edzett fát a villám derékon szegi, úgy törte le e munkára termett tartalmas egyéniséget sokoldalú, legáldásosabb munkásságának közepette az ádáz kór! Sirba hullott ékességünk és büszkeségünk koronája; vesztesége a ciszterci rendnek, vesztesége a magyar közoktatásnak; de legfájdalmasabb veszteségem nekem, ki a megboldo-