Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1903
7 De akárhogy van is a dolog, az bizonyos, hogy a költemény híven tükrözi vissza a kor hangulatát. A nemzet az iszonyú megpróbáltatások között Istennél keres vigasztalást, az ő segítségében bizva köti föl Rákóczi a kardot, hivatásszerűen áll a nemzet élére, hogy kivívja eltipoit jogait s a bitorló erőszak ellen biztosítsa a magyar szabadságot. A hazafias hév és keserű fájdalom, mely az ellenfél gazságaira fenyegető átokban tör ki, a biztos jogérzet, hogy csak igazainkat védjük, e költeményt a kuruc mozgalmak egyik legjellemzőbb alkotásává avatják. A tiszta eszthetikai élvezetet azonban némileg zavarja a szakadozott eszmemenet, a kifejezések itt-ott tapasztalható erőltetettsége, noha egyes részletei a gondolat és nyelv összhangja következtében egész a fenségig emelkednek. A teljes erővel megindult szabadságharcnak minden újabb mozzanatát, lelkesítő vagy gyászos eseményét nyomon kisérte s a nemzeti köztudatba mélyen bevésni sietett a költészet. Nem is lehetett az máskép oly körülmények között, mikor az emberek egész valója érzésben olvadt föl, s a szív mutatott irányt az értelemnek is. A névtelen énekesek kitörő örömmel zengik a magyarság diadalait, magasztalják a kiválóbb hősök vitézi tetteit s fájdalmasan, néha a kétségbeeséshez közelálló hangon siratják el a vereségeket. S a változatos események fölött mindig ott lebeg a vezérnek, Rákóczinak, nemes alakja, minek bizonysága az a körülmény, hogy nevével nem egyszer találkozunk oly költeményekben is, melyeknek tárgya semmi szorosabb összefüggésben sincs az ő személyes tetteivel. De nem kevés azon költemények száma sem, melyek egyenesen vele foglalkoznak. S érdekes megfigyelni azt a jelenséget, hogy a nemzet lángoló szeretete annál nagyobb hévvel fordul fejedelme felé, minél jobban érzik a katasztrófa közeledtét. A dicsőség napjaiban mintha mégis megoszolnék a tisztelet és lelkesedés közte s a többi vezérek között; de mikor a kurucok napja haloványodni kezd, ő lesz úgyszólván megtestesülése a nemzeti fájdalomnak és kétségbeesésnek, melyet csak az Istenben vetett hit, az ő szent akaratában való megnyugvás enyhít és tesz elviselhetővé. Mellőzve azokat a latin költeményeket, melyek a nemzeti irodalom szempontjából úgyis kevésbbé jelentékenyek s érdekességük mellett sem tekinthetők másnak egyszerű alkalmi verseknél: a dicsőség napjaiból egy oly emlék maradt ránk, mely Rákóczinak egyik legfényesebb hadi tettét örökíti meg a tárgy fontosságához méltó költői erővel. Az Esztergom megvételéről 1) szóló balladaszerű költemény ez, mely a diadal közvetetlen 1) Thaly: Adalékok, II. 117.
