Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1903

38 ismét örvendetes fordulatot jelez a nemzeti szellem fejlődésében, Íróinkat mind gyakrabban ihleti meg a mult, s az európai eszmék kultusza egyre tisztább és öntudatosabb történeti érzékkel párosul. E megváltozott szellemi áramlat következtében Rákóczi alakja ismét eszménnyé válik s elfoglalja helyét a nemzeties költészet tárgyai között. Mozgalom indul meg hamvainak hazaszállítása érdekében, mely egyre nagyobb és nagyobb hullámokat ver s magának a Fölségnek nemes elhatározása következtében immár közel áll célja megvalósításához. Az általános érdeklődés hatása alatt a Rákóczi-költemények is egyre sűrűbben jelennek meg, s az utóbbi pár év termeléséből jókora kötetet lehetne összeállítani. Nem lehet föladatunk e költői alkotások részletes megbeszélése; úgy is sok van köztük, ami tisztán napi, alkalmi értékű. Csak egy gyűjteményre akarunk rámutatni, mely az újabb kor hazafias lírájának a Rákóczi-kor sugarán kinyílt legszebb virágait tartalmazza: Endrődi Sándor Kuruc nótái-ra (1896). Lépten-nyomon a régi népénekek motívumaira találunk bennük, hisz maga a költő is fölhívja erre a figyelmünket, de a régi gondolat és érzés egy hazaszeretettől lángoló szív kohójában fölolvadva a jelen dalává lesz s a mult talaján gyökerező szebb és nemzetibb jövő biztató reményét nyújtja. * * * Ezekben foglaltuk össze azokat a szétszórt adatokat, melyek irodalmunk kétszázados történetében II. Rákóczi Ferencre vonatkoznak. A cél, melyet magunknak kitüztünk, az volt, hogy a nagy szabadsághős alakját új szempontból: a költészetre való páratlan hatásában mutassuk be a tanuló ifjúságnak. Csak töredékek azok, mik erre vonatkozólag a múltnak talán sokkal gazdagabb kincstárából reánk maradtak, de így is rendkívül becsesek s fényes bizonyítékai a nemzet hálás ragaszkodásának és kegyeletének egykori vezére iránt. Rákóczi igazi jelentőségét magából a történelemből nem ismerhetjük meg egészen : az ő nagyságának kiegészítő része az a szinte mithikus varázs, mellyel emlékét a népképzelet és a költészet múzsája körülvette. Az idő nem csökkentette, hanem inkább fokozta benne az arányokat, a véges embert eszmévé finomította, mely mindnyájunkban él és működik s lelkünk minden erejét szolgálatába szegődtetve segít megvalósítani azt a ragyogó álmot, mely Rákóczit küzdelmeiben lelkesítette s szenvedéseiben fönntartotta : a nagy és független Magyarországot. Dr. DOMBI MÁRK.