Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1903

36 masint jóval korábban, talán még a szabadságharc idejében keletkezett. S ha a szigorú kritika szemüvegén nézve nem üti is meg Tompa sikerültebb elbeszéléseinek mértékét, mégis jelentős adaléknak kell tekintenünk Rákóczi egyéniségének általános hatása szempontjából. Még egy drámai műről kell megemlékeznünk, mely a kuruc-világ eseményeiből: Rákóczi életéből vette a tárgyát, hogy a maga korának osztrák-gyűlöletét a mult gyászos emlékű képeivel is igazolja. E mű Szigligeti Ede 5 felvonásos történeti drámája : 11. Rákóczi Ferenc foíjsújia. A drámában föltárul előttünk Rákóczi neveltetése a prágai jezsuita kolostorban ; megtudjuk törhetetlen barátságát növendéktársával, Lehmannal, s a jezsuiták törekvését, hogy Rákóczit szerzetük tagjául megnyerjék ; majd szerelmét s házasságát Amália hesseni hercegnővel. Nagykorúságra jutva kiszabadul gyámjának s a jezsuitáknak kezei közül, birtokára megy, megismerkedik Bercsényivel s vele együtt kész mindenre a magyar szabadságért. A franczia követ azonban, kinek utján XIV. Lajossal összeköttetést keresett, elárulja szándékukat, Rákóczit elfogják s Bécsújhelyen ugyanabba a börtönbe zárják, honnét anyai nagyatyja, Zrínyi Péter a vérpadra lépett. O azonban ezt a sorsot szerencsésen elkerüli: ifjúkori barátjának, Lehmann századosnak segítségével börtönéből megszökik, Lengyelországba menekül, honnét nem sokára fegyveres csapat élén jön vissza hazájába. Már első lépteit diadal kiséri, s a lengyel főurak királyukká akarják választani, de ő ezt az ajánlatot visszautasítja: „Korona e főt ne ékesítse soha. Én a magyar szabadságért rántottam kardot; vissza kell azt küzdenem, vagy vitézül halnom." A tartalomnnk ez az összefoglalása már eléggé mutatja, hogy a tárgy egyáltalán nem drámai. Különböző helyzet-képeknek egymás mellé állítása az egész, minden benső, lélektani kapcsolat nélkül. A cselekvényben csak időbeli haladás van, de hiányzik minden igazi emelkedés, a jellemben gyökerező fokozódás és küzdelem. Mindjárt a dráma elején kész jellemekkel találkozunk, melyek a cselekvény folyamán a viszonyok hatása alatt úgyszólván semmit sem módosulnak, semmit sem fejlődnek. Leghibásabb magának a főalaknak, Rákóczinak jellemzése, mely történeti tudásunkkal s a lélektannal egyformán ellenkezik. Az a Rákóczi, kit mi a történelemből ismerünk, nem viselkedhetett úgy, ahogy őt Szigligeti drámájának első és második fölvonásában szerepelteti; s ha úgy viselkedett s olyan neyelésben részesült, akkor megmagyarázhatatlan lélektani rejtély marad előttünk későbbi élete, állandóan megőrzött s a száműzetésben egész az életszentségig fokozódott vallásos buzgalma. A jezsuita rend sem volt, nem lehetett az az erkölcsileg züllött, képmutató testület, aminőnek Szigligeti — Isten tudja miért ? — föltünteti. Rákóczi egészen másnak ismerte, másként becsülte nevelőit s az egész szerzetet. Vallomá-