Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1903

24 nóta merengő hangjai egy szabadabb s nemzetibb jövő hajnalát hirdették országszerte. De a magyar életereje már annyira meggyöngült, hogy a lelkesedés csak rövid ideig tartott s a költő szavai szerint „lázbetegnek volt hiu csatája", s utána nemsokára a nemzetnek ismét ..üdve lőn a tettlen nyugalom." Hogy pedig a szabadabb eszmék valahogy mégis föl ne rázzák a nemzetet haláldermedtségéből, arról eléggé gondoskodott a cenzúra. Kinyomatni, nyilvánosságra hozni bármit is csak felsőbb engedéllyel lehetett, s a cenzor mindig féltékenyen őrködött, hogy az uralkodóházra nézve kellemetlen dolgok meg ne jelenhessenek. Hiszen még jóval később is, 1819-ben, Katona József Bánk bánjának csak kinyomtatását engedte meg a cenzor, az előadás jogát azonban megtagadta. „Miért? kérdi a szerző egy a Tudományos Gyűjteményben megjelent értekezésében, — Királyné gyilkolás miatt ? Vagy hogy helylyel-helylyel az érző ember keserűen felszólal ? Nem! csak azért, mert Bánk bán nagysága meghomályosítja a királyi házat. Teszem már most (noha ez inkább a recensióra, mint a censurára taríoznék), hogy Bánk, kinek lépései alatt reng Magyarország, sokkal csekélyebb volna: nem a másik extrémbe esnék-e az ember és a censura, ha azt hengerítené elé, hogy egy hitvány jobbágy mikép döfhet egy koronás főbe?"

1) Íme a cenzúra magatartása egy oly művel szemben, amely különben a magyar faji jellegnek, a jogérzettel párosult királyhűségnek egyik legnagyszerűbb kifejezése. De a szellemi mozgalmakat csak ideig-óráig nyomhatja el az erőszak. Lelkes iróink mindent megtettek, hogy a nemzetiség és hazaszeretet szent tüzét az adott viszonyok között rendelkezésükre álló eszközökkel folyton ápolják, élesszék. Az egyre erősbödő és mélyülő nemzeti érzés szívesen s mind sűrűbben fordul a mult felé, s a Kisfaludy Sándor romanticizmusától megaranyozott régi magyar világ ezer meg ezer szívben kelt visszhangot, lelkesedést. Talán éppen abban az évben, mikor Kisfaludy első regéi megjelentek (1807.), vagy nem sokkal utána, egy szerb származású magyar iró, Vitkovics Mihály, történetünk nzon korszakára fordította figyelmét, melyet az időtájt ugyancsak kényes dolog volt emlegetni: a kuruc mozgalmak korára, s színművet, és pedig szomorujátékot irt Mikes Kelemen levelei nyomán II. Rákóczi Ferencről. A kéziratban teljesen elkészült műről, minthogy a költő halála után elveszett,

2) nem mondhatunk más kritikát, mint amit a kortársak róla följegyeztek. Döbrentei „az erkölcsök szerencsés festéséért" dicséri. Gyulai : Katona József és Bánk bánja, 157 1. V. ö. Badics : Kisfaludy K. iskolája, Beöthy : Képes irod. tört. 11. k.