Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1902

17 közt látható bab a táplálkozás egy érdekes módját juttatja eszünkbe. A növények a táplálkozásukra szükséges nitrogeniumot a földben lévő sókból (salétromsavas sók) szerzik meg, mig e növény (és a hüvelyesek általában) a levegőből képesek azt megszerezni. Ha egy babnövényt a földből gyökereivel együtt óvatosan kiemelünk, gyökerein szabad szemmel is jól kivehető apró gumócskákat látunk. E gumócskák apró szervezetek, összesereglett baktériumok, a melyek e növényben a légkör nitrogénjét megkötik. Egy tanulóval eltétetünk a gyökérből, hogy a legközelebbi alkalommal az iskolában győződjünk meg e gumócskák mibenlétéről. Az útra hulló pirosló levelek a közeli kertből kerültek oda. Az almafák sziromleveleire ismerünk bennük. Ha bemegyünk és megnézzük a fa virágait, látjuk, hogy míg néhány esetben az öt sziromlevél közül még egyik vagy másik rajt van a virágon, másokról már valamennyi lehullott. A csésze-levelek megvannak, és a megerősödött vacok tetejére szorultak, így győződünk meg saját szemünkkel, minő fontos szerepet játszik a jelen esetben a vacok a gyümölcsképzésben. Hogy megállapítsuk a növény testében a nedváramlás útját, egy védett helyen levő fűzfa bokrot szemelünk ki. Mindenek előtt pár gallyat metszünk le. A metszés helyét nedvesnek, vizesnek találjuk. Ebből arra következtetünk, hogy van benne felszálló áram. Hogy a törzs melyik részében, a fában vagy a kéregben halad-e, kísérletileg így állapítjuk meg. Lemetszünk három leveles gallyat. Az elsőn három centiméter széles kéreg-gyürüzést végzünk; a másodikról a kérget alulról pár centiméternyire lehántjuk; a harmadikból az alsó részen a fatestből ugyancsak hasonló mennyiséget távolítunk el. Az így elkészített gallyakat hazavisszük és vízbe helyezzük. És vájjon mit tapasztalunk ? A kérgeiktől megfosztott gallyak hetekig frissen maradnak, míg a harmadik, melyet a visszahagyott kéreghengerrel helyezünk a vízbe, gyorsan elhervad. Igv tehát a felszálló áram útja a fatestben keresendő. Visszagondolva arra, hogy a belső fás részeiktől megfosztott fűzfák is hajtanak ágakat, leveleket, azt következtetjük, hogy a fatest legfiatalabb része a felszálló áram útja. Most a lemetszett gallyak felső részeit nézzük meg. Ezek nedvességükkel, árulják cl, hogy bennük leszálló áram is van. Ezt pedig a következőképen igazoljuk. Lemetszünk egy fűzfaágat, melyet leveleitől megtisztítunk. Az ág kérgét a metszés helyétől számítva 3 cm. magasságban vékonyan (a kérget a hánccsal együtt) meggyürűzzük és üvegbe állítjuk. Erre az üvegbe annyi vizet öntünk, hogy a viz szine a gyürü alatt maradjon. A gyűrű fölött erős járulékos gyökerek hajtanak ki, míg a gyürü alatt a hajtás elmarad. Az első körülmény t a metszés fölött levő szár tápláló anyagából magyarázzuk ki és egyúttal a leszálló áram utjáúl a kéreg és fa között elterülő gyönge szövetet, a háncsot jelöljük meg. Ha kísérletünket úgy 2