Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1902

15 pedig valósággal csalogató eszköz. A szőrös testű méhek könnyen végezhetik a beporzást. A ragadós virágpor szőrözetükre tapad, a ragadós bibe viszont könnyen jut virágporhoz. Minthogy a portokok csak napos időben nyílnak, biztosítva is van az átvitel. A part oldaláról a saláta boglárka szép sárgás virágai integetnek felénk. A felhő mögé húzódott nap miatt szirmaikat egymáshoz hajtják, azonban később az előbukkanó nap már a korai tavasz e kedves hírnökeinek kitárt szirmaira hinti ragyogó sugarait. A legpompásabb alkalom a heliotropismus bemutatására ! Egy kiemelt példányon, az egyes gyökereken erősen meggumósodott gömböket találunk. E tartaléktáplálékkal megrakott gumókból indul ki a következő évben a szár. Egyúttal fölhívjuk a figyelmet a levelek tövében jelentkező rügyekre, mint sarjakra, melyekkel e növény a rendes körülmények közt szaporodik, faját fenntartja. Alig végeztük magyarázatunkat, egy erősen szőrözött, gyapjas sárga virágú növény hívja fel figyelmünket. A lókörömfüvet ismerjük föl benne. Csak nagy nehezen tudjuk kiásni az agyagos földből, oly mélyre eresztette alá tőkéjét. Majd egy gyönge kis sárgás virág, szálforma levelekkel kerül kezünkbe, a sárga tyuktaréj. Azonnal bemutatjuk rajta a természet gondos kezét. Ha figyelmesen kutatunk, a földben hagymára bukkanunk. Az ebben összegyűlt anyagok révén, mintegy bő éléstárból került elő oly könnyedén és kora tavasszal a virágkocsán és a szálas levelek. Elvirágzás után ugyancsak a hagymába vándorol le a tápláló anyag, hogy a következő tavasszal a földfeletti rész újból megsarcolja a földben levő magtárt. Még ennél is kényelmesebben élő növényeket látunk a földben hagyott fatörzseken. A szép sárgás borslevelű, majd a hamis taplógombát pillantjuk meg rajtuk. Észrevesszük továbbá, hogy a nyílt helyen termő lókörömfű szára, levelei erősen szőrözöttek, míg a fák árnyában található növénykék csupaszok. Ott tehát a mezben a nap heve ellen szolgáló védő berendezkedést ismerünk föl, inig itt e feladatot az árnyat adó fák végzik el. Tovább menve a már nedvesebb talajon a fehérvirágú tyúkhúrral találkozunk, kedves szobai éneklőink csemege eledelével. Az sem kerüli el figyelmünket, hogy baloldalt, hol a sok fa egész sűrűséget alkot, alig találunk növényeket, míg jobboldalt azok nagy száma lep meg bennünket. Lám a nagy árnyék, a napfény csekély volta nem kedves a virágos növényeknek ! Közben egy mocsaras gödör partjára érünk, honnét kényelmesen szemügyre vehetjük a vízi növényeket. Felismerjük a háromélű sást, a sima, bütyöktelen szárú kákát, majd az erősen leveles szárnyú gyékényt és a vékony szárú szittyót. A nádon bemutatjuk a levél-védelem egyik igen szép berendezését. A hüvely a szár körül majd kilencven foknyira képes körülfordulni mindkét irányban, minek következtében a legnagyobb szélviharokból is megtápetlenül