Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1902

13 a talajban élő állatok munkájának megfigyelésére, korhadó fák és kövek felemelésével egész élővilágot tárhatunk föl. A vízbe vetett sürii háló is egész sereg fegyverzetlen szemmel is észlelhető állatkát tár szemeink elé. Szemünkbe ötlik az eltérő talajok állatvilága, illetőleg a növényekkel egyiittjáró állatok. Szóval sok-sok érdekes és általános betekintést nyerünk a természet nagy műhelyébe és egyúttal ezen megfigyelések, észleletek lesznek majd a tárgyalásnál a figyelemkeltés leghathatósabb eszközei, sőt egyenesen kiinduló pontjai. Nézetünk szerint sok tekintetben a II. osztály anyaga is hasonló eljárást követel. Az I. osztállyal való kirándulás legsikeresebben tavasszal történhetik, mikor már megtekinthetjük az ébredő természet növényvilágát és könnyen végezhetünk egy pár érdekesebb és különösen a növény tagjaira irányuló megfigyelést. Már a növénytan tárgyalása a IV. osztályban az őszi időben is bő anyagot szolgáltat a kirándulásokra. Itt látjuk és tehetjük kézzel foghatóvá a növény tagjainak szerepét, felismerhetővé a tagok célirányos szerkezetétét, nem különben biológiai szerepkörét a maguk nagyszerűségében és változatosságában. A kirándulások térbeli és számbeli viszonyait illető kérdésekre nézve általánosságban megjegyezzük, hogy a körülmények szerint kirándulást a tárgyunkra eső egy óra alatt is tehetünk ugyan, de ezek mellett egész délutánokra terjedő áttekintő kirándulást is kell rendeznünk. A legkevesebb, a mit elvárhatunk, hogy lakóhelyünk viszonyai legalább is körvonalokban tisztán álljanak előttünk; azért is úgy tavasszal, mint nyáron és ősszel okvetetlenül egy-egy kirándulást kell tennünk, hogy a tanulók előtt a növény- és állatvilág képe kidomborodhassék. 111. Itt pl. Baján márczius hóban rendszerint a Duna felé vezető úton haladunk. Az út szélén igen sok a nyárfa. Még levelek nincsenek, és már is nagyszámú barkás virágzatot látunk rajtuk. Feltűnő, hogy nem minden nyárfán vannak egyfoima szinű barkák. Az út szélen egy rezgő nyárfa előtt állapodunk meg. A nagyszámú barkától szinte fehérlik a fa. Egykettőre meggyőződünk róla, hogy a pikkelyekre tapadó fehéres szőrtől ered a szín. E szőröknek az volt a rendeltetésök, hogy a tél hidege ellen védjék meg a gyenge virágot. Az egyik fáról levett barkákon a murvaleveleken 8—8 pirosló porzótokot látunk, míg egy más rezgő nyárfáról levett barkák murvalevelein egy-egy mélyen hasított, tehát kétágú piros bibét láttat a lupe. Ha egy porzós barkát kezünkre teszünk, rögtön