Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1901

4 -tisztábban lát és néha egész az alkotó művész lelkéig fölér. Megérti a kompoziczió leleményességét, a művésziélek hatalmas szárnybontását és a megvalósítás finom részleteit. És ebből oly önkénytelenül kipattan a bámuló hódolat, mint bimbóból a virág. Lelkünk fájdalom nélkül meghajol, mint a gyönge virág, ha a nap heves sugárkévéje reá szakad. Én is így voltam a Vatikán Raffaello-termeiben. Sohasem éreztem magam törpébbnek és mégis boldogabbnak, mint az aláírások termében, a stanza della Segnaturá-ban. Hiszen az emberi lángelme egyik legtökéletesebb alkotását élvezhettem, mely ép úgy izgat minden Rómába utazót, mint az örök város zarándokát Krisztus földi helytartójának láthatása. A nem éppen nagy terem bámulatos összhangot lehel. Mintha a klasszikus idők Harmóniája szállott volna alá olympusi trónjáról, hogy a disszonáncziákat elsimítsa, minden részében a bevégzettség hatását kelti. Erről a teremről és ennek különösen két festményéről: a Disputa elei Sacramentó-ról és a Scuola eV Atené-ről szeretnék egyet-mást elmondani az érettebb tanuló-ifjúságnak. E végből tanulmányaim leszűrt eredményeképen igyekszem majd megvilágítani azt a sajátszerű légkört, melyben Raffaello és kortársai éltek és megrajzolom a két kép történeti hátterét. Teszem pedig mindezt abban a reményben, hogy ma, mikor a művészeti kérdések napirenden vannak és a tanügyi köröket is nagy mértékben foglalkoztatják, talán szerény munkálatunknak is sikerül egykét nemesen gondolkozó ifjúban fölkelteni az érdeklődést a művészetek szép ügye iránt. 1. Nem feladatunk kutatni, mi idézte elő, csak arra a mindenki előtt ismeretes tényre hivatkozunk, hogy a 15. század folyamán új idők hajnala pirkad Olaszországban. A középkornak vége van ... Nem akarjuk vitatni, van-e jogosultsága annak a két bilincsre vert rabszolga szobrának, melyekkel Michelangelo a középkori tudomány és művészet állapotát akarta jelképezni II. Gyula pápa síremlékén, csupán arra a nagy átalakulásra hívjuk fel a figyelmet, melynek hatása alatt „felocsúdik a világ, mint valami mély álomból ébredő" *) és tele tüdővel szívja be az újra fölfedezett ó-kor tiszta, szabad levegőjét. A középkor hagyományai helyére a régi római és görög világ tudománya és művészete lép, és annak derült humanizmusa, világnézlete !) „Mimdus resipiscit, velut ex altissimo somno experg'iscons." Erasmus Rotterd.