Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1901
28 merre árulják a halat meg a zöldséget?" Hogyne, felelt az készséggel. „Hát hol nevelődnek a derék, jellemes emberek?" faggatta tovább az ifjút. Es mikor ez szomorúan azt mondotta, hogy szívesen megmondaná, ha tudná, így szólt neki: „Hát gyere velem, én majd megmutatom." Ettől kezdve a legbensőbb barátság fűzte össze őket Szelid, kedves arcza itt a képen is elárulja, mily nagy figyelemmel kiséri szeretett oktatója fejtegetéseit, melyeket mind összejegyzett „Emlékezései "-ben, hogy örök emléket állítson neki és bölcseletének mintegy „kis-tükrét" adja, melyet mindenki megérthet és követhet. Az ősz mester halála után vigasztalhatatlan volt és Euripides „Palamedes" cz. darabjában, mikor a szinész elszavalta, hogy „Megöltétek, megöltétek őt, a bölcsek bölcsét, A múzsák dalosát, az ártatlan fülemilét ..." ő is Sokratesre gondolt és együtt zokogott a megindult közönséggel. Még egy feltűnő alakot vehetünk észre ott Sokrates mögött: a ravasz öreg Aristippost, ki egykoron szintén a nagy tanító varázskörébe jutott, később azonban alapítója lőn a kyrenei iskolának. Mosolya mintegy ezt mondja: egy darabig csak hittem neked, jó öreg; azonban most már csupán az élvezeteket tartom az élet legfőbb javainak! Ennek mintegy ellensúlyozására Alkibiades mögött Aischincs, a híres szónok emeli tiltakozó jobbját az előre siető sophisták felé, mintha csak mondaná: „Félre az útból! Hát nem látjátok, hogy itt az igazság!" És a szabad gondolkodás meg a rhetorika ezen ékesszavú, ó-kori „iparlovagjai", jellemző kézmozdulattal felelnek tekintély-tisztelő szavaira. Mintha csak ezt gondolnák: - Ugyan mit törődünk mi vele, az öreg fecsegővel ?! De másrészt van rá gondjuk, hogy valamiképen illegne lásson vagy halljon semmit sem az a csúnya öreg, mert képes rögtön beléjök kötni. Pedig már sokszor bebizonyosodott, hogy az ő szép szavakon nyargaló eristikájuk, vitatkozó modoruk, milyen gyönge az egyszerű tanító dialektikájával, azaz czélirányos és művészi társalgásával szemben ! Előttük áll Pythai/oras és iskolája, mely az alsó-itáliai Krotonban székelt és oly mély nyomokat vágott a görög gondolkodás történetében. Korántsem volt pusztán bölcseleti iskola, hanem inkább vallás-erkölcsi és politikai szövetkezet, mely úgy az athletika, mint a művészetek és tudomány terén is jelentékeny tényezővé izmosodott. Hányszor ragadták el az olympiai versenyeken, az egész görögség szemenszedett ifjúsága elől krotoni bajnokok a legnagyobb kitüntetést, az arany késsel levágott szent olajág-koszorút!