Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1901

i3 aprólékos gonddal dolgozta ki ez az Isten kegyelméből való művész vázlatait. Százával hevernek tollrajzai Olaszország és a külföld híresebb múzeumaiban és tanúbizonyságot tesznek arról, hogy „a mesterművek létrejöttüket a lángésznek köszönik, de befejezésüket a szorgalomnak." Rendesen háromféle irányt szoktak megkülönböztetni csodás művészetében. így Mintjhdti is penu/inasca, fiorentina és romana névvel jelöli meg fejlődése főbb mozzanatait. Szaladjunk végig mi is e tüneményesen ragyogó, felette rövid, de rendkívül érdekes életpályán. Mikor a Vatikán megnyílt előtte, már végigjárta az első két iskolát és jobbára megvoltak azok a gyönyörűbbnél gyönyörűbb Madonnák, melyek a művészet barátainak ma is oly sok örömet okoznak és megbecsülhetetlen díszei a hírneves képtáraknak. E szerint Urbino herczegének, Montefeltrónak ajánlata nélkül is hamar ráterelődött volna a pápaMaecenás figyelme. A nagy művész 1483. márczius 28-ikán (nagypénteken) született Urbino városában. Első mestere atyja Giovanni Santi vagy Sanzio lett, ki maga is középszerű festő volt. Qioryio Vasari, elsőrangú forrásunk a cinquecento művészeinek életére nézve, sok érdekes vonást jegyez fel Raffaello gyermekkoráról is, csakhogy adatai éppen oly anekdotaszerűek, mint elődje, a híres polyhistor Pliniusé. Mikor anekdotáit olvastuk, önkénytelenül Canova, a híres képfaragó jutott eszünkbe, ki egyik szobrát pislogó mécs világánál szokta volt barátainak bemutatni, mert arra nézve ez volt a legelőnyösebb. Ilyenek Vasari apró, kedves anekdotái is, melyek rendszerint találóan jellemzők és miként az éj sötétében czikázó villám egyszerre sokat bevilágítanak, azonban, sajnos, nem mindig megbízhatók. így az ujabb kritikai kutatások kiderítették, hogy Vasari igazat mond ugyan ezen szavaiban: „Atyja, Giovanni Santi vezette be a festészetbe, minthogy látta e művészetre való nagy hajlandóságát és rendkívüli tehetségét", a mit azonban ennek folyamányaképen említ, hogy t. i. „egy-két év múlva Raffaello valóságos jobbkeze volt atyjának sok mű létrehozásában, melyeket Giovanni Santi Urbino városában (államban) alkotott",

1

8) határozottan kétségbe kell vonnunk. Ugyanis Raffaello atyja l

s) Minghetti müve 9. lapján közli fíiorgio Vasari azon adatait, melyeket minden művészettörténet-író felhasznál : „suo padre Giovanni Santi cominciö a esercitarlo nella pittura, vedendolo a cotal arte molto inclinato e di bellissimo ingegno ; onde non passarono molti anni che Raffaello gii fii di yrande aiuto in molte opere che Giovanni fece nello Stato d' Urbino ... In ultimó conoscendo