Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1900

23 a melynek főhőse oly magasra van állítva, hogy „alakja belevész a fényes ködbe, mely körülveszi," míg ellenfele nagyon is alacsony lelkületű, gyáva szájhős. Ha azt akarjuk megértetni, hogy a tragikus bűnhődés nem lehet véletlen következménye, nem mutathatunk jobb példára, mint ÍStibor vajdá-ra, a melynek legfőbb hibája épen az, hogy főhőse véletlenül kígyómarás áldozata lesz. Szóval : egyes költői alkotások gyenge oldalainak feltüntetése, a nélkül, hogy ez a szerzőre árnyékot vetne (a miről különben alább lesz alkalmunk szólni), nagyban elősegíti a műfajok természetének világos megértését. V. Hátra van még, hogy az irodalomtörténet tanításával kapcsolatos olvasmányokról szóljunk. Az irodalomtörténet az uj tanterv szerint egyrészt térben nyert, a mennyiben két osztály anyaga lett, másrészt az alsóbb osztályok olvasmányai már meglehetősen előkészítették tárgyalását. Az uj tantervnek szelleme, de szavai is, azt a meggyőződést keltik bennünk, hogy a két osztályra választás nem annyira az elméleti anyag szaporítását czélozza, — erre egyáltalán szükség nincs, — hanem azt, hogy több idő legyen az olvasásra, és így az egyes kiváló írókat lehetőleg olvasott és tüzetesen ismertetett műveik alapján jellemezzük. A tanterv szavai ezek: „A tárgyalás fősúlyt a korszakok művelődéstörténeti jellemzésére és a legkiválóbb Íróknak olvasmányokon alapuló fejtegetésére fektet.

1' Az olvasmányok felsorolása ugyan csak néhány mű megemlítésére szorítkozik, ámde a felsorolást bevezető szavak: „a tárgyalt írók kiváló müvei. köztük stb." eléggé mutatják, hogy nem is akar kimerítő lenni. Azonban másrészt épen ezek a szavak ejthetnek bennünket gondolkodóba arra nézve, hogy minő módszeres eljárással tehetünk eleget az oktatás ezen fokán a tanterv intentióinak ? Czélunk az, hogy kiváló írókat ismertessünk kiváló műveik alapján. Ha ezen műveket a maguk egész teljességében akarnók az iskolában olvastatni, akkor — tekintettel egyik-másiknak nagy terjedelmére, — az idő rövidsége miatt egyes írókat esetleg egyetlen művük alapján kellene jellemeznünk. Ez pedig igazán kimerítő, alapos jellemzés nem lehet. Hogyan fogunk tehát eljárni ? Egyszerűen úgy, hogy kiválogatjuk az író különböző munkáiból azon egyes részleteket, a melyek legjellemzőbb sajátságait szembetűnőkké teszik és a melyekkel ezért a működéséről adott teljes képet megvilágíthatjuk. Igen, mert itt már nem követjük azt az inductiv utat, a melyet a műfajok elméleténél követnünk kellett. Ezen a fokon az előadás — mint az Utasítások is kiemelik — már összefüggő; formája — egyes írókról lévén szó, - - - biographiai forma, ennek keretében jellemezzük az írók aesthetikai álláspontját, műveiket,