Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1900

9 Ez feltételezi az egység tanának megértetését, a mitől elválaszthatatlan a költői művek természetes hármas tagolódásának (expositio, bonyodalom, kifejlet) ismertetése (a mire Toldi minden egyes énekénél külön-külön van alkalmunk figyeltetni) továbbá a dispositiónak mindazon szempontjai a melyeket fentebb a két mű összehasonlításának eredményeképen felsoroltam. A bevezető, közép és befejező részek megkülönböztetésére, ezek egymáshoz való viszonyára, minden egyes ének tartalmának összeállításánál tekintettel vagyunk és igy tanítjuk meg a tanulót a vázlat készítésre, a mi tehát már a dispositio és inventio főbb vonásokban való megértetésének eredménye. Ennyit Toldi olvastatásáról. A másik nagyobb költői olvasmány (Mátyás deák) tárgyalása Toldi után már egészen könnyen megy. Nincs itt szó uj dolgok elsajátításáról, csak külső összehasonlításról, a drámai formának ismertetéséről a külsőségek szempontjából. A czélt jobban elérjük akkor, ha a szerepeket kiosztva, a különböző személyek mondókáit más és más tanulóval olvastatjuk fel. Sok idő ezen olvasmány tárgyalására nem jut, de nem is kell. Toldi olvasása immár elég behatóan megismertette a hangulatosság tényezőit; ezen olvasmány úgy tekinthető, mint átmenet a hangulatos költői stílustól a prózai stilus ismertetéséhez. A második időszak prózai olvasmányai első sorban a stilus azon tulajdonságainak megismertetését czélozzák, a melyeket a világosság név alatt szokás összefoglalni. A tanterv, mikor Beltai meséit, Mikes leveleit, Faliuli elbeszéléseit (Téli éjszakák) említi fel, igen szépen jeleli ki azt a a természetes utat, a melyen ezen czél megközelíthető. Ez az ut a magyar próza fejlődésének útja, a mennyiben az egyén stílusának fejlődése a tökélesedésnek épen olyan fokozatait tünteti fel, mint az általános irodalmi stilus. Mikor Négyesy László ezen elv szerint szerkeszti össze stilisztikai olvasókönyvét, a sorozatot teljessé teszi oly módon, hogy Heltait megelőzi a Példák könyvé-nek és Pesti Gábornak néhány meséje, közte és Mikes között az űrt kitölti Haller János és Rozsnyai Dávid, Mikes után pedig az ujabb írók sorrendjében szintén a stílusbeli fokozatos tökéletesedés az irányadó. Először olyan prózai darabok olvasásán kezdjük tehát, a melyeknek megértése (a világosság épen ezt akarja eszközölni!) nehézségekbe ütközik, sok felvilágosító magyarázatra szorulnak részint a már használatból kiment szók, részint a szók jelentésének változásai, részint a ma már szokatlan mondatfűzések miatt. Majd következnek példák, a melyekben idegen (latin) szókicai van keverve a magyar beszéd, idegenszerű kifejezéseik vannak, a melyek nem felelnek meg a magyar észjárásnak. Mindezen esetekben szükséges, hogy azt, a mi homályos és ezért érthetetlen, világossá tegyük. Ezen eljárásunkból lépten-nyomon a következő dolgokat vonjuk le : Ha azt akarjuk, hogy megértsenek bennünket, először