Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1899

16 nek látszik is, joggal kívánhat szerepet az önképzés tényezői között. S ha a kör időnként ép úgy tűz ki pályadíjakat a rajzban kitűnő tagok megjutalmazására, mint a hogy azt egyéb tárgyú dolgozatokra nézve tenni szokta, akkor nem csak a pályanyertes ifjú művészi hajlamainak nyújt táplálékot, hanem az általános érdeklődést is fokozza a képző művészeti alkotások iránt. Sőt tovább mehetünk. Nem egy intézetnek van jól szervezett zeneiskolája, mely időnként még a nagy közönség előtt is számot ad képzettségéről. Kétségtelen, hogy a zeneértés iskolai viszonyaink között az önképzés jellegével bír, s ennél fogva kívánatos, hogy ne legyen elszigetelve az ifjúság ugyanily szellemű egyéb munkásságától, melynek színtere és irányítója az önképzőkör a maga vezetőségével. S ez a czél legkönnyebben úgy érhető el, ha a zeneiskola időről-időre az önképzőkör ülésein is bemutatja fáradozásának gyümölcsét, s ily módon igyekszik a többi tagoknak lelkét is fogékonynyá tenni a művészet ezen ágának szépségei iránt. Azt hiszszük, hogy az önképzőkörök csak ily irányban munkálhatnak közre sikeresen a művészet érdekeinek előmozdításában. S ez úgyszólván minden intézetben nagyobb nehézség nélkül megvalósítható; mig az elméleti fejtegetések alapos előképzettség s a szükséges műtárgyak híján sohasem fognak az ifjúság lelkében mély és állandó érdeklődést kelteni. 11. Az iskolának a tanítás mellett nevelő czélja is van, mely az ember erkölcsi sajátságainak összhangzatos kiművelésében áll. Társadalmi lények vagyunk, s az élet sokszerű viszonyai között csak abban az esetben állhatjuk meg becsülettel helyünket, ha az ismeretek megszerzése mellett a szív nemesítésére, az akarat edzésére is elegendő gondot fordítottunk. Nem tudóst, hanem embert kell nevelnünk első sorban, ki ne csak gondolkozni, hanem érezni és akarni is tudjon. S az az iskola, mely az életre készit elő, nem is hanyagolja el azt a kötelességét, s minden alkalmat megragad, hogy növendékeinek jellemét egyéni sajátságaiknak megfelelően kiképezze. De éppen ezen okból nem szabad figyelmen kívül hagynia, mily nagy fontossága van az önképzőkörnek a jellem fejlesztés szempontjából. A jellem tökéletes kialakulásához a helyesen alkalmazott fegyelmezésen kívül okvetetlenül szükség van bizonyos fokú szabadságra, mert e nélkül az akarat tevékenysége őszintén nem nyilatkozhatik, s a növendék rabszolga helyzetében a kétszínű meghunyászkodás mezét ölti magára. Az iskola helyzete azonban roppant nehéz; mert a fegyelem lazítása minden esetben az ifjúság szabadosságára vezet, s oly következményekkel