Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1898

2 A nevelésnek tárgya az ember. — Minden teremtmények között egyedül az ember az, a ki nemcsak alkalmas a nevelésre, hanem szüksége is van reá, mert hiszen a legkhetetlenebb állapotban lép a világba. Az állat már a leggyengébb korában is képes önmagán segíteni, ösztöne vezérli őt az életszükségletek megszerzésére; az ember ellenben születése után majdnem éveken keresztül másoknak segítségére, támogatására van utalva; csakhamar elpusztulna a csecsemő, ha nem gondoznák. Ezen testi fogyatékosságával egyarányú belső szellemi életének állapota is. — A teremtő felruházta őt szellemi adományokkal és képességekkel; azonban ezen erői, képességei és hajlamai csak szunnyadnak benne és alig jelentkeznek a szemlélő előtt. Ott rejlenek azok a gyermek szívében, miként a nemes érezek a föld mélyében, és csak alkalmas, tapintatos kézre van szükség, hogy azok a drágakövek a felszínre jutva, érvényesülhessenek. Igaz, kétségtelen, hogy bizonyos külső körülmények, a természet, a sors változandósága és az emberekkel való érintkezés, nagy befolyást gyakorolnak a gyermek lelki életének, szellemi erőinek kifejlődésére; de tagadni nem lehet, hogy ezen tényezőknek hatása csak esetleges, nem tudatos és szándékolt. Minthogy pedig az ifjú ember tehetségei fejlesztésének irányításától függ első sorban az ő szerencséje vagy szerencsétlensége, ideiglenes és örök boldogsága, nem lehet és nem szabad azt a körülmények véletlen behatásának átengedni. Vezetés, tudatos és tervszerű irányítás kell tehát a gyermeknek, hogy rendeltetését, a legmagasabb ideált, Istenhez való hasonlatosságát elérhesse. Ezen tervszerű, tudatos vezetés a nevelés, mely épen azért, mivel nem élettelen, holt anyagot idomít, hanem az élő, különféle tehetségekkel felruházott lelket kell kiképeznie, nemcsak legnemesebb, hanem fontossága mellett legnehezebb is minden tudományok és művészetek között. Az emberi szellem sohasem tétlen, egy pillanatig sem szünetel működése ; nem olyan az, mint a festő vászna, vagy a szobrász márványa, melyet a művész önkénye alakít tetszés szerint, mert az alakítandó anyag részéről nem talál ellenállásra. A nevelésben azonban a külső alak mellett még egy nagyon fontos körülménynyel kell számolni, és ez a gyermek belső akaratereje. Ezt kell tehát első sorban megnyerni a nevelőnek, ha sikerét óhajtja működésének. A gyermeknek természetes nevelői a szülők. — A teremtő megajándékozta őket ezen drága, értékes kincsekkel; velük együtt azonban átvették azon kötelezettséget is, hogy őket rendeltetésük felé vezéreljék, azaz képesekké tegyék őket arra, hogy idővel önállóan munkálkodhassanak legfőbb életczéljuk megvalósitásában. A jó családban megtaláljuk mindazon feltételeket, melyek a gyermek testi és szellemi fejlődésére a legnagyobb hatással vannak. A szülői házban