Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1898

64 Mily örömepedve olvastuk csak nem rég azon híreket, melyek királynénk egészsége megerősödéséről hozzánk eljutottak! Az örömből a legnagyobb rész a mienk volt, — körünkbe kívánkozott, Gödöllőn már várták. Ekkor járta be a világot az a rémhír, hogy dicső királynénkat, az áldott jó király hitvesét, idegenben meggyilkolták. Az nem igaz, az nem lehet! volt a rémület első kitörése. Isten nem sújthat minket ily borzasztó csapással! Fájdalom! a hír igaznak bizonyult egész borzalmasságában. Oh, végtelen irgalmú Isten! bocsásd meg lázongó keblünk kitöréseit, melyekkel kifürkészhetetlen isteni végzésed ellen felkeltünk ! Óh, adj bőséges kegyelmet apostoli királyunknak, adj kegyelmet földig sújtott nemzetünknek, hogy az elviselhetetlennek látszó csapást Te benned való hittel elviselhessék. Gyászt öltött az egész világ, hogy megsirassa a föld legszerencsétlenebb uralkodónéját. De mi az egész világ gyásza a magyar nemzet gyázához képest? Hisz csak mi tudjuk, mi volt ő nekünk s mit vesztettünk mi ő benne. Alkotmányos szabadságunk helyreállításának egyik főtényezője ; a nemzet és a király közti egyetértés rózsaláncza, nemzeti nyelvünk, irodalmunk, művészetünk oly terjesztője és pártolója, aminővel soha nem bírtunk, nemzeti aspiratióink jogosultságának a legmagasabb helyen tántoríthatatlan védő angyala volt ő. Erre vonatkozólag mondta a fájdalomtól sújtott király egy pár nappal ezelőtt, hogy: «a magyarok nem is tudják, menynyire szerette őket az én jó nőmU Óh, áldott jó királyunk! mi tudjuk, mennyire a mienk volt ő, megmondja ezt a mi szívünk, lelkünk, megmondja egész valónk. Ezt hirdetik a szegények, árvák százezrei, kiknek könnyeit felszárítá; ezt hirdetik árván maradt nemzetünk milliói, kiknek szemében, míg élt, az örömkönnyek forrását fakasztá. Most elrabolták tőlünk, magunkra maradtunk; rémület járja be a négy világtájat, Isten óvja mi magyar Hazánkat! Hatalmas uralkodók kisérték sírjába drága királynénkat, a részvét ezernyi jelei tanúskodnak a veszteség nagyságáról, melyet első sorban apostoli királyunk s azután nemzetünk érez legjobban. Mit gondoltok kedves ifjak! eleget tesztek nemes szivetek sugallatának, ha a pokolbeli sátán által kigondolt módon elvesztett angyaljóságú királynénkért 30 napig gyászfátyolt viseltek; ha az égbe költözött királynénk érdemeit, s a nemzet háláját megörökítő szoborra tőletek telhetőleg adakoztok ? Nem, kedves ifjak! hiányos kifejezése lenne ez annak a mély tiszteletnek, hálának és hódolatnak, melylyel a megdicsőült királyné emléke iránt tartoztok! Maradandó emléket kell nektek saját lelketekben, elmétekben emelni, mely az idő előhaladásával mind nagyobbá és hatalmasabbá alakuljon. Figyeljetek csak!