Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1898
13 vissza a laikus embernek ítéletét, hogy minek beszél olyanról, a mihez nem ért? Ezeknek teljesen igazuk is van! Minden foglalkozáshoz előiskola kell; meg kell azt tanúlni elméletileg úgy mint gyakorlatilag. És ha igy áll a dolog minden más szakmában, csak épen a nevelés nehéz és fontos szakmája lenne kivétel! ? Legyünk igazságosak! Ha szakmánkban visszautasítjuk a hozzá nem értők megjegyzéseit azzal, hogy nem "illetékesek: engedjük meg, hogy a nevelés terén ugyanezen eljárás érvényesülhessen. Innét van aztán, hogy a szülők részéről sokszor a legellentétesebb ítéleteket halljuk. — Ez ugyan korántsem téveszti meg a hivatása tudatával bíró nevelőt, azonban működésére hátrányos lehet. Ne feledjük, hogy a nyilvános nevelő helyzete sokkal nehezebb, mint a szülőké; közte és tanítványa között nincs meg az a kölcsönös érzelem, a mely a szülők és gyermekeik között megvan, értem a szeretet érzelmét szülő és gyermeke között. Neki egy másik érzelmét kell keltenie növendékének lelkében, hogy arra alapíthassa nevelői működését, ha azt akarja, hogy fáradozásának eredménye is legyen. Melyik ez az érzelem? Talán a félelem? A büntetéstől való félelem nem nevelő eszköz. Van a félelemnek egy nemesebb faja, mely a becsi'ilésen alapszik, és ennek megvan a maga értéke a nevelésben. Ez a becsülés, mely a félelmet és bizalmat egyesíti magában; ez azon elv, melynek a tanitó-nevelőt vezetnie kell. A dolog természetéből folyik, hogy épen ez nehezíti meg a nevelő helyzetét; mert a becsülés, tisztelet, bizalom, olyan érzelmek, melyeket az emberbe bele kell nevelni, mig a szeretetet magunkkal hozzuk a világra. A bizalom érzetét kell tehát első sorban fölkeltenie a tanárnak tanítványai lelkében; ezt kell ápolnia és fejlesztenie, ha sikerét óhajtja nevelői és oktatói munkásságának. Ovakodniok kell tehát a szülőknek attól, hogy gyermekeikben akár szóval, akár tettel megingassák e bizalmat tanáraik iránt. Épen azért nagyon lényeges az is, hogy maguk a szülők is bizalommal viseltessenek irántuk s gondosén őrizkedjenek attól, hogy elhamarkodva mondjanak felölök ítéletet. A tekintély egyedüli biztosítéka a nevelői munkásság eredményének. Kétségkívül káros hatással lenne az iskola munkásságára, ha a szülők maguk ingatnák meg gyermekeikben a bizalmat. A gyermek mindenkor hittel, bizalommal tekint az ő szülőjére, csak azt tartja helyesnek, igaznak, a mit szülője mond; a miképen a szülő ítél a tanárok felett, úgy gondolkozik és itél ő is. Kerüljenek tehát a szülők minden oly szót vagy cselekedetet, mely által megingathatnák a gyermekekben e bizalom érzetét. Magától érthető, hogy nem lehet minden ember embertársa iránt egyenlő bizalommal; de ha a személy iránt nem is vagyunk feltétlen bizalommal, legalább ne vonjuk kétségbe a jó akaratot. Helytelenül cselekednének a szülők, ha gyermekeik jelenlétében az