Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

83 büszke Dunánk hullámait méltóságosan szelték, a Balatonon kevélyen ringatóztak hajók; — társadalmi téren pezsgő életet teremtett; — • a politikai életben pedig, bár voltak ellenfelei is — eszméi mind tágasabb és tágasabb körben terjedeztek. ... A nemzet nem halhatott meg többé; a reform szükségességének gondolata mélyen átjárta a szíveket. A vágy utánok nőttön-nőt, aggasztón Széchenyinek. . . . Hallatja is aggodalmas szavait; félt, hogy nemzete, a túlságos sietségben, válságba sodródik. S félelme mindinkább nagyobbodott, mentől többen és többen sorakoztak a vérmesebb, de szintén lánglelkü Kossuth L. zászlaja alá. »Kelet Népében*, ebben a vallomásokkal teli, bűvös hazaszerelmű munkájában híjjába kiált, int szorongó lélekkel mérsékeltebb haladásra: a lelkeket mágnes erővel vonzotta a nagyszerű eszméknek hamaros megvalósítása. Ellenállhatatlan erővel uralkodott Kossuth L. a szíveken; vágyainak, reményeinek bátor szószólóját Kossuthban látta a nemzet. Széchenyi »Politikai programm töredékeiben* (1847.) még egyszer felemeli, óvó, tiltakozó szavát szenvedélyesen: de a reform áradat átcsapott rajta s ott hagyta magára. ... A Pesti Hírlap igéire hallgatott ezentúl a nemzet. Az eseményeken Kossuth L. lett az úr. Az idő rohamosan haladt teljesedése felé. Párizsnak 1848. februári eseményei — a köztársaság kikiáltása — s a birodalmi bomladozások intőjelűl szolgáltak, hogy a nemzeti szabadság megvalósuljon. S 1848. márcz. 4. a pozsonyi országgyűlés alsótáblája elfogadja Kossuth L. márcz. 3-iki fölirati javaslatát; a többek között: az ország alkotmányának valódi képviseleti irányban való kifejtését, a közteherviselést, a szellemi érdekek ápolását a szabadság alapján, a magyar független felelős minisztériumot. A lelkesedés szenvedélyesen tört ki: követelte elemi erővel a javaslat pontjainak mentől előbbi megvalósítását. Pesten, az ellenzéki körben, gyűlés gyűlést ért. A magyar nép zajongott és szabadságot követelt. 1848. márcz. 15-én a mit követelt, epedve várt: beteljesedett. Az egyetemes és nemzeti szabadság lánglelkű éneklője, szívünk-Ielkünk dobbanásának igaz kifejezője, Petőfi Sándor, lélekszakadva siet Budapestre, hogy ott legyen a nagy események között, melyekről rajongva álmadozott. Francziaország köztársaság lett! Éljen a köztársaság! kiált fel, — a mint hírét veszi a fanczia állapotoknak. Alig, hogy haza ér Budapestre az ifjúság körébe megy. A fiatal írók körébe, a Pilvax kávéházba. Itt szokott összegyűlni a >tízek társasága:« a magyar nép nyelve pártfogóinak lelkes, ifjú író tagjai: Petőfi, Jókai, Tompa, Kerényi, Pálffy Albert, Obernyik és Degré Alajos, Lisznyay Kálmán, Bérczy Károly, Pákh Albert.