Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

32 ségnél. Ez legyen az utolsó fegyelmi eszköz, melyre nézve a mai nevelésnek csak egy szava lehet, tudniillik: »ne a bőrre hasson a büntetés, hanem a szívre.«; Legüdvösebb az a büntetés, mely a hiba természetének megfelelő. A ki nem dolgozik, ne is egyék. E büntetésnek kitűnő hatása lesz, ha a szülő-nevelő alkalmazza. Ha a növendék valamit elmulasztott, pótolja és az új feladatot is végezze. A fecsegő és nyugtalan gyermek külön üljön; a szórakozott és ábrándozó szemünk előtt. A ki szabadságával visszaélt, megfosztjuk tőle. A hazugságot és a rágalmazást megszégyenítéssel büntetjük ; kérjen az utóbbi nyilvánosan bocsánatot, az első pedig vallja be hibáját és vonja nyilvánosan vissza valótlan állítását. Növendékünket tartsuk jónak, a szó mindennapi közönséges értelmében, azaz becsületesnek, míg rossznak nem bizonyul. Nagyon rossznak pedig senkit sem szabad tartanunk, mert utoljára maga is kétségbe esik önmaga fölött. Még kevésbbé legyen a nevelő bizalmatlankodó vagy gyanakodó. Igen sok függ pedig a tapintattól, attól az éber, körültekintő figyelemtől, melylyel a nevelő mindent észrevesz, mi oktatása, nevelői munkája közben történik. Vigyázzon minden apróságra és tartsa szeme előtt a régi mondást: »vedd idején elejétW Kicsiny dolgokban látszik ugyanis a jó fegyelem szelleme. A fegyelem megtartását nagyan elősegíti a nevelő egyénisége, föllépésében való nyugodtsága, mely szükség esetén energiává fokozódik; továbbá ha a nevelő maga a rend, a pontosság, a tisztaság mintaképe, ha következetes, szavatartó, igazságos és ha mindig vidám arczú, jókedvű. Ne feledje, hogy a szeretet egyedüli módja mások szeretetét megnyernie. »Tegye magáévá az ifjúság ügyét* jegyzi meg helyesen Schleiermacher. Ne hízelegjen, hanem csak módjával éreztesse szeretetét, nehogy a tettetés színében tűnjék föl. A túlságos jóság és elnéző szeretet csak koketteria a növendékkel, mondja Naegelsbach, s ép oly önző, a mint hogy a szigorúság is lehet önző. Minden igazi vonzalom egyenesen a szívből jön. A szereteten kívül a tisztelet érzelmét kell fölébresztenie a növendékben,- s ezt tekintélyével szerzi meg. Tekintélyre pedig alapos tudással, lelkiismeretes és a részletekre is kiterjedő gondos előkészülettel, külső példás magatartással, öntudatos és következetes eljárással tesz szert. Ha e kettős érzelem ébren van növendéke lelkében, a fegyelem biztos czélhoz vezeti. Vallás-erkölcsös nevelés és oktatás a jellemképzés szempontjából. A vallás-erkölcsös nevelés czélja a gyermeket szabad, Istenhez hasonló egyénné nevelni; mert Isten szolgálatában áll az igazi szabadság, mint Szent János mondja: »Megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká