Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

25 már oly nap, mely melegít, éltet és világít« mondja Wagner. Megmérhetetlen hatással lesz azért a tanulók fejlődésére: ha a tanító mindenben az igazságra és igazságosságra törekszik; ha jóakaró és lelkiismeretes; ha szeretettel öleli magához tanítványait; ha megítélésükben tekintetbe veszi tehetségüket és munkabíró képességüket ép ügy, mint szorgalmukat és viseletüket; ha arra is súlyt helyez, hogy növendékei kölcsönös érintkezésökben igazságszeretők és szolgálatra készek, nyájasak és figyelmesek legyenek, hogy kölcsönös »szeretetük testületi szellemmé fokozódjék, hogy az egész osztály közös érzete átjárja az egyest«. Mert az iskola szervezete az állami élet képe kicsinyben, melyben semmi sem hat jobban az erkölcsre, mint az osztály jó szelleme. Ez Naegelsbach szerint a gymnasium életének tulajdonképi drágakincse. Ha ilyen lesz az iskolai élet, a tanulók vallás erkölcsi jellemének fejlődését biztosítottuk. JJ fegyelemről. A fegyelemnek az a feladata, hogy képesítse a növendéket, hogy helyes belátással és meggyőződésből elismerje a törvény szentségét, melynek szabad önelhatározásból kell magát alárendelnie. E belátást és az akaratnak ezt az erejét, a törvény iránt való ezt az önkéntes engedelmességet azonban csak fokozatosan érhetjük el, úgy hogy a növendék eszét kiműveljük és akaratát a jóhoz hozzászoktatjuk. Az ész kiművelése az oktatás dolga; a jóra való szoktatást a fegyelem eszközli. A fegyelem czélja tehát a gyermeket erkölcsös megszokásra segíteni, mely a gyermekkornak legfőbb és legszebb erényét, az engedelmességet foglalja magában. Az engedelmességre való nevelésről elmondhatjuk, hogy nevelés minden nevelésre, a nevelés kezdete, az akarat képzésének és irányításának első foka. Tőle függ az ember jóléte, ezt kell élete végéig tanulnia, ez a társadalmi szervezet fenmaradásának elve. Mert először másoknak kell akaratát alárendelnie, azután belátásának, lelkiismeretének és az isteni törvénynek. Az engedelmességre való nevelés a nevelő-tanítónak legnehezebb dolga és a rendezett fegyelemnek alapföltétele. A gyermek rossz hajlamai ugyanis főleg abban tetőződnek, hogy a saját akaratát keresztülvigye, a mely rendszerint ellentéte a fegyelemnek. Az engedelmességre való nevelésben három fokozatot különböztethetünk meg. Az első a vak vagy gépies engedelmesség, mely a népek életében is a legelső ; akkor kezdődik, a mint a gyermek önakaratának első jelét adja. A gyermeknek Kant szerint kezdetben sokat és vakon kell engedelmeskednie. »Esküdjék mestere szavára,« ez legyen kezdetben a tanítvány főelve a szófogadásban. A második a belátáson alapúi, mikor a nö-