Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

21 mással s az akarat oly értelem előtt hajlik meg, melynek legfőbb alapelve, vezérlő makszimája az isteni törvény. Ez a legfőbb jó ösztönzi azután a növendéket minden nemesre, szépre, az erényre; ez a legfőbb jó emeli önbizalmát s önbizalma Istenbe vetett szilárd bizalommá, hűséggé, igazságossággá magasztosul. Az élet minden egyéb javát ehhez a legfőbb jóhoz való viszonyában fogja föl; élet, egészség, becsület, tudomány, jólét mind ennek a legfőbb jónak állanak szolgálatában. Értékök annál jobban emelkedik, minél közelebb juthatunk általuk a lélek belső békéjéhez s annál inkább vesztenek értékökben, mentől könnyebben elidegeníthetnek Istentől. Az elvek osztályozásának körében az a törekvés vezesse a nevelőt hogy belső, tartalmi kapcsolódásuk szerint rendezze őket egymás alá vagy fölé. E végből tegye a növendékkel együtt kölcsönös vizsgálat tárgyává a kötelességek összeütközését, melyet az ifjú saját tapasztalásából, olvasmányaiból vagy a történelem példáiból ismer. És ezt olyképen eszközöljük, hogy a növendék szabadon kimondhassa véleményét. Főelvűl itt is a lelkiismeret és az isteni törvény szolgál, melyeket többre kell becsülnie az élet minden javánál, minden követelésénél. Világosítsuk föl, hogy nem az elvek osztályozása a fő, hanem a szerintök való élés, cselekvés. Véssük szívébe, hogy a jellemes ember, ha egyszer valamely elvet helyesnek, jónak ismert föl, minden körülmény között, áldozatok árán is a megismert helyes elv szerint cselekszik. Végül csepegtessük a gyermek gyöngéd, fogékony lelkébe azt a meggyőződést, hogy az élet mindennemű bajában és szenvedésében, legsúlyosabb viszonyai között is egyetlen hatalom van, mely szárnyakat ad a léleknek és a csapásokból győzedelmesen emelkedik ki: e hatalom az imádság. Iskola és oktatás a jellemképzés szempontjából. Az erkölcsi nevelés szempontjából megkívánjuk az iskolától, hogy 1) soha se téveszsze szem elől erkölcsi feladatát az értelmi képzés mellett és ne tekintse másodrangúnak; 2) hogy ez erkölcsi feladatának teljesítésében ne rövidítse meg az értelmi képzésre szánt idejét. Az erkölcsi nevelés a tanító erkölcsi személyiségében gyökerezik, továbbá tanítványaival való személyes érintkezésében oktatása alkalmával, végűi a tanítás alatt tanúsított magatartásában. E kötelességének teljesítése nem rövidíti meg és nem ejt csorbát az értelmi képzésen, sőt egyenesen tartalmasabbá teszi. Az erkölcsiséget nem lehet megtanulni, mert az elmélet csak elméleti úton hat, míg a gyakorlatnak mindig megvan a gyakorlati hatása. Az erkölcsiség gyakorlati tulajdon, a jellem bizonyos meghatá-