Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

16 iránt való kötelességei. Adjunk neki alkalmat, hogy imádkozzék; vegyen részt rendesen az istentiszteletben, tartsa meg a vallás parancsait, szertartásait, szokásait; tanulja meg . korán szeretni felebarátjait, segítsen rajtok szívesen ; gyakorolja magát a hála és kegyelet tettekben való kifejezésében; tartsa meg adott szavát, teljesítse erkölcsileg megengedett igéretét; házi s iskolai dolgát végezze hűségesen; ápolja, edzze, óvja testét stb. A cselekvésben való gyakorlásnál arra ügyeljen a nevelő, hogy növendéke cselekvéseiben minél sikeresebben érjen czélt. I liszen érezzük, tapasztaljuk, mennyire emeli lelkünket, gyarapítja bátorságunkat, megkettőzteti akaratunkat, mikor látjuk, hogy munkánk nem veszett kárba, hanem törekvésünket siker koronázta. Viszont mily leverő, elkedvetlenítő, lankasztó és elbátortalanító, ha tapasztalnunk kell, hogy legjobb törekvéseink meghiúsultak. Amaz esetben öröm, emebben fájdalom fogja el lelkünket. Még nagyobb mértékben így van ez a gyermeki fejlődő lélekkel. Csak látni kell, mint pirul az arcza munkája sikerén s mennyire elfogja a szomorúság törekvése sikertelenségén. Valóban a cselekvés sikere a bátorság éltető napja. S a hol megvan a bátorság, a jellemképzésnek fölötte megkönnyebbül a dolga. Igaz ugyan, hogy bátorságunkban rendesen könnyebbnek és rövidebbnek látjuk a czélhoz vezető utat és módot, mint a milyen valóban, s így kisebb erővel kaphatunk munkába; mégis más tekintetben tapasztaljuk, hogy a félénkség csüggetegséggel jár, a csiiggetegség gyávaságot szül, az akarat megbénúl, a szívben lappangó, lenyűgöző titkos hatalommal szemben tehetetlenek leszünk és kevésbbé vagyunk képesek az ellentállásra, mint a bátor lelkűek. De a lélek bátorsága még kevés arra, hogy czélunkhoz sikerrel juthassunk. Nagy, magasztos czélok eléréséhez még egyéb lelki tulajdonságra is szükségünk van. Minél nemesebb, minél merészebb a czél s minél nagyobb akadályokra bukkanunk cselekvéseinkben, annál könnyebben elveszíthetjük bátorságunkat. Türelem és kitartás kell ahhoz, hogy a hosszú és küzdelmes úton el ne fáradjunk, bátorságunkat el ne veszítsük. Ezért a nevelőnek tüzetes gondot kell fordítania a jellemképzésben a kitartás és türelem fejlesztésére. A türelem és kitartás fejlesztése önmagában, a cselekvéstől eltekintve, képtelenség. Arányos összefüggésben van a két lelki sajátság a cselekvéssel. Minden cselekvésben való gyakorlás egyszersmind a kitartás és türelem gyakorlásával jár. A cselekvés természete határozza meg a kitartás és türelem nemét s alakját. A cselekvés milyenségétől függ, vájjon öregbedik-e a növendékben a kitartás és türelem, vagy lankad mind a kettő. Ha a cselekvés tárgya fölülmúlja a növendék erejét, kitartása és türelme veszt erejében, sőt talán nyomasztó lemondás vesz erőt a gyermek lelkén; ha nagyon is könnyűnek látszik előtte a feladat megoldása, ereje nem aczélo-