Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1897

9 gerjedelmeink is azokhoz a képzetekhez kapcsolódnak és jók lesznek. Ebből nyilván látható, mily fontos feladatot teljesít az oktatás a jellemképzés érdekében. Ismereteink képzése a tanítás feladata. S ha ez eleget tesz feladatának, hogy t. i. jó, helyes, vallás-erkölcsös képzeteket nyújt az értelemnek, akkor a növendék vágyai, gerjedelmei is helyes, jó, valláserkölcsös tárgyakra irányúinak. Hasonlókép rendkívül nagy jelentősége van a fegyelmezésnek a jellem kialakításában. Ha a fegyelem jó, elnyomja a rossz gerjedelmeket, elejét veszi felébredésüknek. Nem verhetnek gyökeret a növendék tudatában. Szabad tér nyílik a helyes, jó vágyak előtt s akadálytalanul juthatnak a növendék tudatába. A jó fegyelem lassan-lassan meghatározott életrendhez szoktatja a növendéket, a jellemes cselekvéseknek e legfontosabb föltételéhez. Ha ugyanis a fegyelem jó, a növendék nem a büntetéstől való félelemből engedelmeskedik, hanem a helyes, jogos, a vallás-erkölcsös iránt való szeretetéből. Ámde, ne feledjük, a miről már fentebb emlékeztünk más szempontból, — a mindennapi tapasztalás intő példa rá, — hogy sokan vannak, kik nagyon jól tudják, mit kellene tenniök, mik emberi kötelességeik, mi az erkölcsös és Istennek tetsző; mégis az ellenkezőt, a rosszat cselekszik. Tapasztalásból tudjuk, hogy a gazdag, vallás-erkölcsös belátással nem jár mindig együtt a vallás-erkölcsös szív, hogy az értelmiség nagy foka nincs mindig arányban a tiszta szív nemességével. Mindez arra vall, hogy az oktatás és fegyelmezés magokban még nem elégségesek a helyes jellem megteremtésére. A tanítás bőséges vallás-erkölcsi elveket nyújt bár a növendéknek, megérteti s el is sajátíttatja, sőt gyakorolja is a növendéket az alapelvek szerint való cselekvésben; de sohasem jut el a valódi jó cselekedetek természetszerű gyakorlatáig. Ezért szükséges a jellemképzés. A jellemképzés részletesen. I. Objektív és szubjektív jellemképzés. A) Objektív jellemképzés. A jellemnek objektív és szubjektív részét külön kell választania a nevelőnek munkálkodása körében. A czéltudatosság lévén ugyanis az egyedüli helyes mód a siker biztosításában, itt is azt kell a nevelőnek szeme előtt tartania, mi módon juthat biztosan a kitűzött czélhoz. Mit nevezünk objektív jellemnek ? Objektív jellemnek az emberi akaratnak azt a részét mondjuk, melyet készen talál már a saját megfigyelésénél, mely alapelvek szerint igazodik és az ész és az isteni törvény követeléseinek hódol. A jellem szubjektív része pedig azok az alapelvek,