Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1895

84 ságai legendaszerű alakká tették Mátyást, kinek uralkodása idejétől minél inkább távolodunk, — annál sűrűbben hangoztatja a nép az igazságost visszakívánó szavait: »Meghalt Mátyás király, oda az igazság!« Mátyás fegyverhatalma tétlenségre kényszeríté a törököt, megtörte a cseh királyt s megalázta a német császárt s * Nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára.« Az újkori műveltség, a renaissance, Mátyás alatt hazánkban Olaszország után új hazát talált, s ez új hazában oly talajt, mely a tudósok és művészek otthonjává avatta Mátyás udvarát; iskoláiban világhírű tudósok tanították az ifjúságot, magyar tudósai európai hírnek örvendettek. Fájdalom! az a dicsőség, fény és hatalom, mely nemzetünknek Mátyás alatt osztályrésze volt, a tehetetlenség, pártoskodás s Európa politikai eseményeink ránk nézve káros alakulása következtében •— eltűnt, megsemmisült. Erőt vett rajtunk a török, befészkelte magát közénk az idegen s földönfutóvá lett saját hazájában a magyar. Kétszáz évig tartott a megpróbáltatás ideje. Oh mennyi szenvedések, mily hősi küzdelmek töltik be e korszakot! Igazán, Isten csodája, hogy áll még nemzetünk! Nincs nép a világon, mely nagyobb viharokat élt volna át, nagyobb pusztuláson ment volna keresztül, mint nemzetünk! Az izlam világra szóló hatalma ellen megvédte nyugatot s bár maga száz sebből vérzett, de a küzdelemmel fel nem hagyott, s a török hazánkon túl nem bírt hódítani, mi több, országunkat sem bírta soha egészen leigázni. Nehéz, majdnem elviselhetetlen idők voltak azok, midőn egyik nap hazánkat kellett a török ellen védeni, a másik nap legdrágább kincsünkért kellett fegyvert ragadni azok ellen, kik a Német birodalomba akarva olvasztani, alkotmányunkat, szabadságunkat akarták megsemmisíteni. De az isteni gondviselés, mely az életforrását fakasztá számunkra, hogy mint pogányok el ne veszszünk: életerőt oltott belénk, hogy mint magyarok teljesíthessük hivatásunkat azon a földön, melyet őseink vérökkel szereztek, politikai érettségökkel megszilárdítottak, önzetlen és lovagias eljárásokkal pedig a művelt világ rokonszenvét s tiszteletét biztosították számunkra. De mért foglalkozunk mi mélyen tisztelt Hallgatóság! ma ezredéves fennállásunk ünnepélyén ez eseményekkel? Nem jobb volna-e a multakat a történelem lapjain pihenni hagyni ? nem, mert a ki magyar, akiben a a hazaszeretet tüze nem hamvadt ki egészen, annak nem lehet nagyobb ünnepe, mintha a dicső ősöket feltámasztja sírjokból, s műveik, alkotá-