Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1895

78 zánk iránti szeretet növelésére, s mit első helyen kellett volna említenem az isteni Gondviselés imádására, — ünnepélyt rendelt az egész országban. Szebb és ünnepélyesebb napja nem volt életemnek s nem lehet, mint a mai, midőn kedves növendékeim mellett ily nagy és fényes közönség előtt gyöngyölhetem ki nemzetünk ezer éves élettörténetének örök emlékezetű képeit. Ám lássák, gyönyörködjenek azokon, lelkesüljenek mellettök, s tanuljanak belőlök ! »Ázsiának a Volga melléki síkjairól ezer évvel ez előtt egy pusztailag élő lovagnemzet nyomult Európa szívébe a Tisza s Duna mellékére, az ifjúság tetterejével, az ősi hagyományok által élesztett dicsőség és kalandvágygyal, nyers, de tiszta erkölcsökkel, alapjaiban nemes jellemvonásokkal. S e nemzet, melyet számra nézve az európai nagy néptörzsekkel szemben nyomatékosnak épen nem mondhatunk, hadi képzettségének igen is túlnyomó súlyával, nemzeti kormánya szerkezetének igen is józanúl átgondolt megalapításával, s a meghódított népek irányában valódi lovagias viseletével a négy folyam partjain szabad hazát alkotott magának.* Fölösleges mondanom, hogy itt őseinkről van szó, kik mielőtt a honalapítás nagy munkájához fognának, meggyőzik önmagukat, s az eddig független törzsszerkezet megoszlott erejét — a szabadon választott fejedelemnek Árpádnak kezébe teszik le örök időre, biztosítva maguknak és utódaiknak a közügyekre való befolyást, hazájok jogaiban s javában való részesedést. Árpád elfogadja a választást, s az eddig fensőséget nem ismerő nép azon kijelentésére, hogy bárhová megy, őt követi, vérrel pecsételt esküvel ígéri, hogy lelkének minden gondolatát, szívének minden dobbanását, s karjának összes erejét nemzetének boldogítására szenteli. Az első haditény, a mit a nemzetté tömörült magyar nép művelt — megmenté a keleti császárságot a barbár bolgároktól, a második — megmenté Nyugot-Európát egy alakulófélben levő óriási szláv birodalom rémképétől, beékelve magát az északi és déli szlávok közé, miáltal biztosítá a nyugoti államok életképes alakulását. E két hadi tény után nem minden érdem nélkül mondhatták őseink magukénak, sajátjuknak, a Magyar Nemzet birodalmának azt a földet, melyet természetes határokkal megjelölve, Isten is egynek alkotott, de a hol soha •— egyetlen nép sem volt képes, őseinken kívül, egységes államot létrehozni, s az ezzel járó magasabb kötelességeknek megfelelni. Hála és imádás a Magyarok Istenének! hogy népét győzelemre segíté; hála és dicsőség a honszerző ősök emlékezetének! kik kímélték a benszülötteket, hogy jó barátaikká tegyék, de nem kímélték saját véröket, hogy késő unokáiknak békés otthont szerezzenek. Mindabból m. t. Hallgatóság! Mivel a honszerző ősöknek adó-