Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1895

78 zánk iránti szeretet növelésére, s mit első helyen kellett volna emlí­tenem az isteni Gondviselés imádására, — ünnepélyt rendelt az egész országban. Szebb és ünnepélyesebb napja nem volt életemnek s nem lehet, mint a mai, midőn kedves növendékeim mellett ily nagy és fényes kö­zönség előtt gyöngyölhetem ki nemzetünk ezer éves élettörténetének örök emlékezetű képeit. Ám lássák, gyönyörködjenek azokon, lelkesüljenek mellettök, s tanuljanak belőlök ! »Ázsiának a Volga melléki síkjairól ezer évvel ez előtt egy pusz­tailag élő lovagnemzet nyomult Európa szívébe a Tisza s Duna mellékére, az ifjúság tetterejével, az ősi hagyományok által élesztett dicsőség és ka­landvágygyal, nyers, de tiszta erkölcsökkel, alapjaiban nemes jellemvoná­sokkal. S e nemzet, melyet számra nézve az európai nagy néptörzsekkel szemben nyomatékosnak épen nem mondhatunk, hadi képzettségének igen is túlnyomó súlyával, nemzeti kormánya szerkezetének igen is józa­núl átgondolt megalapításával, s a meghódított népek irányában valódi lovagias viseletével a négy folyam partjain szabad hazát alkotott magá­nak.* Fölösleges mondanom, hogy itt őseinkről van szó, kik mielőtt a honalapítás nagy munkájához fognának, meggyőzik önmagukat, s az eddig független törzsszerkezet megoszlott erejét — a szabadon választott feje­delemnek Árpádnak kezébe teszik le örök időre, biztosítva maguknak és utódaiknak a közügyekre való befolyást, hazájok jogaiban s javában való részesedést. Árpád elfogadja a választást, s az eddig fensőséget nem ismerő nép azon kijelentésére, hogy bárhová megy, őt követi, vérrel pecsételt esküvel ígéri, hogy lelkének minden gondolatát, szívének minden dobbanását, s karjának összes erejét nemzetének boldogítására szenteli. Az első haditény, a mit a nemzetté tömörült magyar nép művelt — megmenté a keleti császárságot a barbár bolgároktól, a második — meg­menté Nyugot-Európát egy alakulófélben levő óriási szláv birodalom rém­képétől, beékelve magát az északi és déli szlávok közé, miáltal biztosítá a nyugoti államok életképes alakulását. E két hadi tény után nem min­den érdem nélkül mondhatták őseink magukénak, sajátjuknak, a Magyar Nemzet birodalmának azt a földet, melyet természetes határokkal megje­lölve, Isten is egynek alkotott, de a hol soha •— egyetlen nép sem volt képes, őseinken kívül, egységes államot létrehozni, s az ezzel járó maga­sabb kötelességeknek megfelelni. Hála és imádás a Magyarok Istenének! hogy népét győzelemre segíté; hála és dicsőség a honszerző ősök emlé­kezetének! kik kímélték a benszülötteket, hogy jó barátaikká tegyék, de nem kímélték saját véröket, hogy késő unokáiknak békés otthont sze­rezzenek. Mindabból m. t. Hallgatóság! Mivel a honszerző ősöknek adó-

Next

/
Thumbnails
Contents