Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1895

65 kivetkőztünk; nyelvünket meggyaláztuk; szégyeltük magyarságunkat; áldoztunk az idegen bálványnak; egész szívvel éltünk az idegen, franczia és német szellemvilág majmolásaiból eredő fattyúerkölcsöknek; idegenben, a nemzetinek kárára költöttük, mit pazarul ontott ez az áldott hazaföld és munkált az igavonó nép. A nemzeti lélek kihalt; — megakadt a nemzeti művelődés, sírjához, a gyalázat sírjához, annnál veszedelmesebbhez közeledett a magyar, mert a halódó nemzeti szellem volt belé temetkezendő örökre. Elrémítő képe a kornak Berzsenyink megrendítő ódája: •Romlásnak indúlt hajdan erős magyar « Van-e feltámadás a halálból ? Van-e menekvés a forgó örvényből ? »Élsz még nemzetem Istene!« harsogtatja ismét Berzsenyi lángoló lelkesedéssel, kitörő magyar vérszeretettel ... Es a magyar elkezdett élni, munkában lázas, emlékezetre fenséges életet. Bár adott volna az ég nekem rátermett erőt, hogy a mint elfogja lelkemet a lelkesedés, hála, kegyelet amaz élet szemléletére: tudnám rajzolni a magyar szellemnek azt a fenséges harczát, melyet SZÍVÓS kitartással, dicsőséges eredménynyel vívott e nemzet szabadságának alkotmányos biztosításáért 1848. márcz. 15-ig. A nemzet alkotmányos jogaiért mily óriás, tüneményszerű szellemek szállanak síkra! Az írók és költők fenkölt érzelmű, de kevés számú harezosain lelkesedjünk-e inkább, vagy a szellem-óriásoknak azokon a gigászi küzdelmein, melyeket egymás ellen, de egy mindenek fölött álló ügy, a magyar nemzeti ügyért vívtak vala ? Kármán, Bessenyei, Kazinczy és köreik; Kisfaludy Sándor, Kisfaludy Károly és köre; Vörösmarty, Jósika, Eötvös, Kemény, Jókai, Tompa, Arany és sok más jelentős és munkás író; Széchenyi, a legnagyobb magyar politikai hitfelei, ellenei és vezérök: Kossuth Lajos, az óriások harczát vívják egymással szemben is, valamennyien nemzeti czéllal. Könyeket csal a szembe az a sok szenvedés, az a sok gyanúsítás, lenézés, mikkel társadalmi és politikai életünk magyar nemzeti alapjának, a nyelvnek, önzetlen harezosai találkoznak, és mégis, mily lankadatlan a nehéz munka, mily örök példa nekünk édes nemzeti ügyünkért való buzgólkodásra! Csak olvasgassák századunk e korszaka költőinek alkotásait! Bánatos volt a magyar szív ? Íróink vigasztalták. Közel voltunk a kétségbeeséshez ? Költőink kiemeltek a csüggedésből. Halálszerű félelmes csend nehezedett ránk ? írók és költők szava a nemtő hangjaként szólott a nemzethez biztatón, bátorítón. Csak jártassák szemeiket állandóan egy Kölcsey, Nagy Pál, Wesselényi, Széchenyi, Eötvös, Kemény, Szalay, Csengeri, Kossuth s a többi örök emlékű küzdőknek a nemzetiért küzdelmes pályáján! Erőt merítenek onnét, oly nagyra termett erőt, mely meg bír 5