Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1895

56 parlagon hevert nyelv területén nyelvújítóink dicsőségesen végeztek. Mérhetetlenül több hasznot hajtottak, mint a mi kár előkerült a sürgető, lelkes munkában: de tagadhatatlan, hogy részint nem bírtak minden fogyatkozást kiirtani a nyelvből, részint vittek belé, részint egy vagy más tekintetben ügyet nem vetettek rájok. Sok-sok idegenszerűség lepte meg a nyelvet szó- és gondolatfűzésben, a mi a legnagyobb veszedelemmé vált később; idegen szavak fészkelték be magukat a nyelvbe hívatlan és szükség nélkül; derűre-borúra űzték a szócsinálást különösen egyik-másik reál-tudományban; azt a forrást pedig, mely a 40-es években felfrissítette a költészetet, nyelvi oldalról számba nem vették: a nép nyelvének sajátos, nemzeti szellemre, észjárásra valló kiválóságát, szókincsben és szerkezetben tősgyökeres magyarságát, könnyű, de tartalmas fordúlatait, nem méltatták kellő figyelemre. Mint a nemzettest múltjában keresi jövendője biztos alapját: a nyelv sem szakadhat el eredete kútfejétől. Lánczolatosan összefüggő életet él a nyelv is : a múlt jelenségei ép oly jogosan tesznek számot benne, ha a szellem tovafejlesztésére alkalmasak, mint a jelenéi. íme, a hiányok, fogyatkozások csoportjai a nyelvújítás eredményeiben ! És a 70-es évek fején nagyon is érezhetők valának! Az irodalmi nyelv egész területén hanyatlást látunk. Prózában, költészetben, szónoki művekben, kiveszem a legnagyobb írókat és költőket — csak úgy hemzegnek a fattyú-hajtások. Elérkezett az idő, — belátták a legtisztább stíl emberei is, — hogy segíteni kell az általános bajon; mert a nyelv másodszor is veszedelembe sodródik. Eszközökről kellett gondoskodni, hogy útját állják a hívatlan és megokolatlan szócsinálásnak ; tisztázni kellett a megzavarodott véleményeket; a nyelvet sürgősen meg kellett tisztítani a sok gyomtól; magyaros ízt, színt, ész- és szójárást kellett bele vinni; kiirtandó vala belőle az elharapódzott idegenszerűség. S a férfiú, kit a feladat megoldására legalkalmasabbnak ismertek, Szarvas Gábor volt. Nehéz, de dicsőséges munkája 1872-ben kezdődik és toll a kezében végződött alig néhány napja. Készültsége, tudása, lelkesedése a nyelv ügyeért egyaránt alkalmassá tették a nyelv tisztítására. Új seprő erősen fog; csak valljuk meg, az ő kezében serényen is, érezhetően is. Biztos alapra épített, tervszerű munkára volt szükség: rendet állapított meg eljárásában. Érezte meg, hogy küszöbön a harcz. Jó vezér pártfelekről is gondoskodik. Java tudósai és kiváló írói az időnek sorakoznak mellé a »Nyelvőr* zászlaja alá. A második 1873. kötetben mintegy százra megy a dolgozó társak és gyűjtök száma; köztük: Arany János, Babics Kálmán, Ballagi Aladár, Baráth Eerencz, Barna Ferdinánd, Borbás Vincze, Barassai Sámuel, Bu-