Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1895

14 Amabban mindennemű tisztség, hivatal, rang; minden közéleti ténykedés, a másokkal való érintkezés, belőle a magánéletre vonódó szín : a »módi«, s az ő gyakorlása; íme, ezek azok, a miket jókedvvel, tréfálva legyezget, sokszor ostoroz Orczynk úton-útfelen. A tudásvilágról való felfogása a felületes szemlélet előtt könnyen elmosódhatik, de ízeiben vizsgálgatva, jelentősége van. Ne mondja ugyanis senki, hogy Orczy ellensége volt a haladásnak ; mert szemére lehetne vetni, ha csak a »Mennykő hárító dárdáról« szóló versét olvassuk. Követelte ő a haladást, de erkölcsi alapon. Mária királyné beszédjében Apollóhoz ezeket olvasom: íme országomat nagy homály béfogta, Értetlenség hibás népemet elzárta Igaz tudománytól, e miatt nem látja Mi javára volna, tsak jár tapogatva. Régen van, hogy Téged hasztalan sohajtlak, Jöjj le, oltárt teszek téres országombann Oszlopot emelek elfajúlt várombann. (K. H. 53.) De a bölcseség csak erkölcsös nép körében marad, távozik oly nép közül, Kinél a jó erkölcs hibázik szívében (K. H. 54. 1.) Ez Orczy ethikai nézete a tudás körében. Bölcseséget kíván ő nemzetének, de ez a bölcseség nem hiábavalóságok űzésére való. Életbölcseség kell neki, melynek alapja a jó nevelés. A szülői ház teljesítse kötelességét: a gyermek szívéből irtsa ki a rosszat, nevelje jóra az ifjú nemzedéket. Legyen a csálád feddhetetlen: méltó példakép a gyermeki zsenge szívnek; szeretet, buzgóság uralkodjék a családban ; bosszú, kevélység számkivetett legyen belőle. Tanítsd a gyermeket tisztes életre; tanítsd hasznos ismeretekre, melyek életfeladatának megoldásában megsegítik: boldoggá tetted ivadékodat. Silány dolgokon nyúzzák az iskolában; mindenre oktatják, csak erre nem: miben áll a boldogság ? mint győzze le rossz hajlamait? erény és vétek iker-testvérek-e? ... És az egyéntől halad felfelé. Orczynak olyan a szelleme, hogy az embert nemcsak magáért és magának valónak tartja. Lelkében az emberiség boldogságának az ideája él, melynek az egyesén kell fölépülnie: derék gyermek, tisztes családfő, — becsületes fia a hazának, hasznos tagja az emberiségnek. Hijába-valóság a tengerek és az ég titkainak találgatása, puhatolása, ha a lélek fenekén nem él az erkölcsiség. Úttalanba tévedezés az