Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1894

63 a mindent átfogó értelem, mely annyi biztossággal, oly világos látással jelölte meg a főbb útirányokat a nemzeti élet kibontakozása felé, a váratlanúl gyors haladástól való félelmében, megzavarodott: a lángbetűk az égen, melyeket viziója láttatott, hazájának vérben pusztulását jósolták — s a nagy férfiút a döblingi tébolyodottak házába vitték. S a másik, vérmesebb reményű, szintén tüneményszerű nagy alak, Kossuth Lajos: fennen lengeti vala a nemzet szabadságának zászlaját. A fejedelem szentesíti a nemzeti szabadság alaptörvényeit. A nemzet megszerezte alkotmányos szabadságát: önmaga rendelkezhetett, ura-királyával egyetértve, jövendő boldogulása felől .... Széchényi lángbetűi az égről a földre kerültek: magyar szív vére öntözte szerte e drága hazát, mert igazát védte a bitor, de számban nagyobb s felülkerekedő idegen hatalom s felkelő nemzetiségek beavatkozása ellen .... Ez is a múlté ! Jelenünké ismét a szabadság ! Mi a teendőnk ? Csak röviden emlékezem már. A történet tanulságaival szól. Jogainkat mindig visszavíhatjuk erkölcsi erővel. Erkölcsi erő uralkodik a történelemben, s nem a tömeg-erő. Nem akarok fölös példákat felhozni. A görög nép, mihelyt erkölcsi, összetartó nemzeti erejében megbomlott, aláhanyatlott. A világ urában, a rómaiban, amily mértékben veszett a nemzeti érzés és vallásosság, azon mértékben hanyatlott felsőbbsége s összeomlott az óriási birodalom a szebb gyümölcsökkel kecsegtető erkölcsvilág-nézet alatt . . . Azok a népvándorlás csordái Isten ujja a történelemben: a mely nép szivében, veséjében megromlott, elpusztul a feltámadás minden reménye nélkül.... Legközelebbről még egy példával egy tekintetben egészítem ki a kérdésre való feleletemet. Szemünk előtt foly le két hatalomnak, egy kisebbnek és ennél megmérhetetlenül nagyobbnak, élet-halál harcza: már nem kétséges a vég. A műveltségben előrehaladottabb, de számra csekélyebb nép, a japáni, összetörte a műveltségben megcsontosodott kínai kolosszust .... íme a hármas, de szükségképen egységes föltétel újabb ezredéves biztosításunkra: nemzeti érzés, haladó műveltség, valláserkölcsi alapon. Egyike vagy másika híján egy nemzetnek sincsen boldogulása, nincs legkivált nekünk, magyaroknak, kiket ellenséges áradat vesz körül mindenünnét. Ne feledjük azért soha: akkor üljük meg kegyelettel Kossuth Lajos emlékét; akkor ünnepeljük meg méltón és igazán a szabadság nagy napját s biztosítjuk e nap nagy alkotását; akkor leszünk méltók ez alkotás nagy férfiainak unokáiúl vallani magunkat s úgy válunk a haza igazi fenntartói- s újabb ezredév biztosítékaivá: ha szívünket nemes érzelmekkel megtölteni, értelmünket a műveltség mentől magasabb fokára emelni, lelkünkben a vallás-erkölcsöt föltétlenül ápolni meg nem szününk: Isten, Király, Haza! legyen szent jelszavunk mindig s ekként a nagyok emléke s a szabadság nagy napja mindig nemcsak nemes emlék, de erkölcsi tett is lesz. Adja Isten!