Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1894

61 nyelvét is. Szomorú idők voltak századunk fejének azok az évtizedei, mikor a magyar szó szíves otthonra már csak a szegény, földhöz tapadt nép gunyhójában talált. Azok a kevesek, kik szívökön viselték veszendő nemzetök sorsát, töprenkedve, szívsajogva, kétségbeesve szemlélték a nemzetnek lassú, de kikerülhetlennek látszó, dísztelen bukását: szívtelen könnyelműségnek, férflatlan léhaságnak kell, hogy essék áldozatúl erős, tehetős nemzet, nem a küzdelmek viharaiban, hanem a béke vészes napjain. Az ég áldása az emberi szíven, hogy gyakorta épen a kétségbeesés felmagasítja a gyengébb erőket is! Hát még, hol a kétségbeesésnek fel-feltünik halavány mentő csillaga! így történt nálunk is a példátlan elnemzetietlenedés idejében. Derék férfiaknak kicsi de lelkes köre az általános kétségbeesésben ott látta a feltámadás reménycsillagát: a magyar nemzet még nem romlott meg; meg van erős nemzeti s erkölcsi érzéke, szívós ragaszkodása nyelvéhez : ily nép nem veszhet el; fel a munkára! Mert a közelmúlt és jelen története nagy tanúságtételt mutatott a nemzeti nagyság és nemzeti fejlődésre : mindenik nép ugyanis a században hatalmas fejlődését a nemzeti nyelv által terjesztett és megizmosodott sajátos nemzeti műveltségnek köszöni: írók kicsi, de bátor csapata kezdetben, később, a törekvések mind nagyobb hullámverései után, a gondviselés-támogatta nagy férfiai a tetteknek, izzó munkához látnak. Lángol szívökben a lelkesedés; bár a munka emészti őket: nem tágítanak. Nagy a pályabér, ha czélt érnek: egy halódó nemzetnek újabb életet biztosítanak: ki méri meg a méltó jutalom hatálytalanságát ? S őket ez nem vezette, csak nemzetöknek olthatatlan szerelme. Említsem őket, a legkisebbektől a legnagyobbakig ? Vagy kicsinynek mondjam-e a nemes férfiút, ki testi-lelki erejét hazájának áldozta ? Nagyok ők mindnyájan a szív áldozata szerint, csak a nagyság méreteiben különbözők hatékonyságukra, erőikre nézve .... A nemzeti kegyelet a buzgó munkálkodásért együtt emlegeti Berzsenyi, Kiss, Révay, Virág, Kármán és számos kisebb nevét a nemzet napszámosai között egy Berzsenyi, Kazinczy, Kisfaludy K., Vörösmarty; — egy Kölcsey, Nagy Pál, Széchenyi Ferencz, Széchenyi István, Wesselényi, Kossuth s a többi nagyok neveivel. Más-más téren, de egyazon szent czélért ugyanazon lelkesedéssel hirdetik a szellem megújhodásának, a tespedésből tettre ébredésnek: műveltségünk, társadalmi és politikai életünk átalakúlásának szükségességet. Intenek, buzdítanak; feddőzködnek, korholnak; kérnek, könyörögnek segítségért a nemzeti nagy munkában; tollal kezökben egy részről vínak elszánt küzdelmet a konok vaksággal, elfogultság- és rosszakarattal; meggyőznek, felvilágosítanak; csüggedetlenül küzdik vissza az el-elvesztett tért, bízva reményűk szebbik csillagában: a honszerelemben, mely fogyatéktalan