Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1893

19 sült. 300 hadihajót szeréltek fel, mennyit és milyeneket a Pireus még nem látott. Athén ekkor állott a legnagyobb szerencsétlenség küszöbén; hatalma tetőpontján egy kétes vállalatra feláldozza minden erejét, mit ha nem tesz — a peloponnesusi háború ránézve soha oly szomorúan nem végződik, mint a siciliai szerencsétlen hadjárat után végződött. A siciliai hadjáratra való készületekkel volt elfoglalva egész Athén, midőn rendkívül botrányos esemény híre járta be a várost. Nem kevesebbről volt szó, mint a nemzet részéről elfogadott s még a romlottság korában is nagy tiszteletben álló eleusini titkok profanálásáról. Egyetlen férfiú volt Athénben, ki ezen istentelenségre vetemedhetett, kiről mindent feltételeztek. Osmerte mindenki Hipponikus tekintélyes tanácsos aljas megsértőjét, kinek később leányát Hipparetet elvette; ösmerte mindenki az isteni s emberi törvények megvetőjét. Szájról-szájra járt a név s a tény, melyet elkövetett. Alkibiades Pulytion házában avatatlanok előtt gúny s nevetség tárgyává tette az eleusini nagy titkokat. Miből állottak e titkok, megérdemelték-e azok a tiszteletet? nem tartozik a történelemhez a felett ítéletet mondani, hogy Alkibiades tettét könnyítse vagy súlyosbítsa. Tény az, hogy a nemzet vallásos tiszteletben tartandóknak Ítélte, s e tiszteletet béke idején ama titkoknak mindig megadta. Valódi áldás lett volna Athénre, ha az ostrakismus még gyakorlatban van. Az események bizonnyára más fordulatot vesznek, ha Alkibiades 10 évre számkivetésbe megy. Tíz év megérlelte volna az önmagának parancsolni nem tudó, fensőbbségét nem ismerő zsarnokot. Bizonnyára, ha most számkivetésbe küldik Alkibiadest, nem keresett volna Spartánál menhelyet, mint ezt később tette, hanem Argosba megy, hol, ha nem Athén javára, de Sparta kezére sem működik. Még izgatottságban tartá a népet a sz. titkok profanálása, midőn egy újabb az előbbinél még vakmerőbb tény rázta fel Athént vallásos közönyéből. Hermes szobrai, melyek Athén utcáit s a nyilvános épületek előtti tereket régóta ékesíték, egynek kivételével a többi mind fej nélkül puszta törzszsel rémíték meg az athénei népet. Hol a vallásos intézmények és tárgyak ily nyilt megsértésben részesülnek: lehetetlen, hogy az állam ügyei rendes kerékvágásban haladjanak. Fejetlenségnek kell ott lenni, hol az istenek sem részesülnek tiszteletben. Alkibiadest vádolták e botrány szerzésével, s roszsz jelnek magyarázta a nép a hadjárat kimenetelére nézve. Számosan voltak, kik Alkibiadest pörbe kívánták fogni, hogy tisztázza magát, ha, mint állítja, nem ő követte el a szobrok megcsonkítását. Alkibiades maga is óhajtotta ezt, és késznek nyilatkozott, ha bűnösnek találják, az érdemlett büntetést kiállani. A hadsereg felkészülve; a fővezér perbefogása mellett minden nap, melyet mulasztanak, az ellenség erősítésére szolgál. A közvélemény egy2*