Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1892

38 zárták be. Az elnöklő tanár Tóth Kálmán egyik vígjátékának (Nők az alkotmányban) női jellemeiről tartott felolvasást, az ifjúság énekelt, felolvasott és szavalt, s a vendégek sorában ott volt Szász Károly és Szilády Áron. Innen fogva a közönség s a kör érintkezése hosszú időre megszakad. Csupán hét év múlva, 1892. ápril 30-án fűződik össze ismét a láncz: egy jól sikerült hangversenyben, a melyen a városnak több ifjú hölgye és férfia is közreműködött. A növendékek néhány zenei szám mellett előadták Shakspere «Julius Caesar»-jából a nagy forumi jelenetet (III. felv. 2. szín) s Várady-Ábrányi «Rákóczi Rodostón * cz. melodrámáját. A közönség részvétele nagy volt: az est összesen 300 forintot jövedelmezett, melyből a Baján emelendő Tóth Kálmán-szobor alaptőkéje, a főgymnasium segélyzőegyesülete s a kör pénztára egyenkint 100—100 forintban részesült. E változások mellett az intézmény belsőleg is módosúlt. A reális irányba hajló fejlődés lassanként mind szembeszökőbbé lett s a munkásság mind gyakorlatibb útra terelődött. A régi köri élet sallangjai lassanlassan veszendőbe mentek, s az egyesület folyton mélyebben csatlakozott az iskolához. A hivatalokat a legjobb tanulók foglalják el, a felügyelet nélkül való, csupán ifjúsági «bizottsági* gyüléskezéseknek semmi nyoma immár; minden gyűlés valóságos seminarium, hol a tagok a vezető tanárral együtt dolgoznak. A munkásság köre kiválólag a remekírók nagyobb műveinek komoly és beható ismertetése, előleges kidolgozás, közös megbeszélés s olvasás alapján. A mindent kormányzó elv: hogy minden tag önmaga és minden tag számára tanuljon; a mi erre nem alkalmas, kívül esik az intézmény keretén. E végből lehetőleg minden munkát föl kell olvasni s meg kell bírálni a gyűléseken, melyek így a sokszor sürgetett olvasmány hasznos eszközeiül bizonyúltak. Az eredmény ez úton tán nem nyújt fényesnek látszó statisztikát. A tárgyalt dolgozatok száma természetszerűleg nem lehet ' nagy; — de súlyok és hatásuk annál nagyobb. Az ifjúság szavalja vagy élvezi a nagy írók műveit, nemesíti rajtok ízlését, a nélkül, hogy egyik tag a másik idejét merőben értéktelen szárnypróbálgatásokkal rabolná. Mi évek óta nem láttuk a versfaragás üres, gombaszerű termékeit. S a körnek ez a komoly iránya az, íme, mi annak létjogát a jövőben is, úgylátszik, megőrzi. Mindez nem akar hiú dicsekvés lenni. Harminczöt évi folyamatnak s benne negyedszázados nyilvános (approbált) munkásságnak az eredménye, a mire rámutattunk, s a haladásban élőknek és holtaknak, jelennek és múltnak része van A visszatekintés kellemes, de tanulságos is, s e mellett sok gyanút és kétséget eloszlat, mely ottan-ottan, nem látva be a dolgok szövedékébe, kész volt tán hanyatlásról suttogni. íme rövid és halvány vázlatban a múlt és a jelen: a f. évi ápril hó