Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1892

II. ÖNKÉPZŐKÖRÜNK JUBILEUMA. — Emlékül az ifjúságnak. — Az imént lefolyt 1892—3. tanév a bajai gymnasium fölött nem röppent el ritkább ünnepélyes pillanatok nélkül. A tanév elején az intézet megújított csarnokait avattuk föl, vége felé, ápril 30-án az önképző-kör ült kegyeletes, szép ünnepet, melyről sokáig nem fogunk megfeledkezni. A bajai önképző-kör nem tartozik a legkorábbi keletűek közé; noha mégis a régiek sorában foglal helyet. Egy fiatal történetírója a hetvenes évekből odáig vezeti vissza, a hol az intézetnek nyolez osztályúvá történt fejlődésével találkozunk: 1853—54-ig. Az elnyomatás kora, mint másutt, szerte a hazában, nálunk is erősítette a hazafi érzést ott, a hol megvolt, s az ifjúság elhatározta, hogy nemcsak értelmét műveli önképzés útján, hanem első renden hazafias lelkesedését ápolja. A nyolezadik osztály összeállott, s a növendékek Kalmár József, az akkori magyarirodalom-tanár vezetése alatt buzgón írtak és bírálgatták egymás munkáit. Körré való szervezkedésről még nem volt szó, sem zsengéikkel, mint akkoriban divat volt, nem léptek a közönség elé; de a jövő lassanként megérlelte, vagy meghozta mind a kettőt. 1855-ben, mikor a nemzeti költészet nagy munkása, Vörösmarty meghalt, a gyászból s részvétből az ifjúság sem akart elmaradni. Kolmár József pénzgyűjtéshez látott s 400 forintot teremtett össze. Az összeget «Vörösmarty-alapítvány* czímmel ösztöndíj-alapúi tette le, s a tőke évi kamatait mind maiglan a magyar tanszakban kiváló tanulók kapják. A szép intézményben a már dicsért ifjúságnak is jutott szerep: Vörösmarty szellemének ajánlva «Emlény» cz. évkönyvet bocsátottak közre s jövedelmét az alaptőke javára ajánlották föl. 1859-ben és a következő évben már egy-egy « Vörösmarty-album»-ot adtak ki zsengéikből. Ezzel azonban egyelőre a munkásság is megszűnt. A hatóságnak nem tetszett az ifjúságban mutatkozó hazafias lelkesedés, a mi aztán a legtöbb tanulónak kedvét szegte. 3*