Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1892
11 cultura és közmívelődés terén már geographiai helyzeténél fogva is, oly szép hivatással biró bajai főgymnasium az árvaság és elhagyatottság szánalmas sorsára jusson. Kik különben kérelmünk megújítása mellett maradtunk stb. Baja, 1882. május hó 4-én A tanári testület nevében : Szenczy Győző m. k., igazgató. A tanári testület időközben a zirczi apát úrnál, valamint a rendi kormánytanácsnál keresett ügyének támogatást. Minthogy a közoktatásügyi miniszter úrhoz tett fölterjesztésre még mindig késett a válasz, az igazgató a rendfőnök engedelméből 1882. év őszén felment Budapestre s a tanügy iránt melegen érdeklődő miniszter úrnál kihallgatást nyert. Lefestette a helyzetet, újból előadta a tanárkar kérelmét, hivatkozott a miniszter úr kecsegtető Ígéretére s korábbi reményt adó intézkedésére. A miniszter úr az igazgatót kegyesen fogadta s tüstént leküldötte Webert, az államépítészeti hivatal főnökét Bajára. Weber 1882. év november hó 23-án az épületet megvizsgálta, méréseket tett, helyrajzot vett fel, hogy az átalakítás módozatairól s költségeiről a miniszter úrnak jelentést tegyen. Mi volt a jelentés tartalma? minő pénzügyi nehézségekbe ütközött a kérdés megoldása? csak abból fejthető meg, hogy a válasz késett, sőt végkép elmaradt. De az 1883. év tavaszára még nem oszlott el a remény. April hó 13-án Fehér Ipoly szegedi tkerületi kir. főigazgató úr még arról beszél: »majd ha szép új épületünk Iesz.« Egy igazi tanférfiú lelkesedésével, a szilárd jellem és edzett akarat elhatározásával fogott a kérdés megoldásához s egy perczig sem kételkedett, hogy kitartó fáradozását siker fogja koronázni. Első hivatalos látogatása alkalmával érdeklődése csak arra terjedt ki, hogy a kérdést minden oldalról alaposan tanulmányozza. 1884. év május hó 4-én már szükségesnek látta az átalakítási ügy jelentős voltát erőteljesebben hangsúlyozni, mert »az intézeti épület semmiféle tekintetben sem felel meg a kor követelményeinek. Az épület úgy, mint bútorzati fölszerelése — asztalok és padok — a legprimitívebb állapotban van s nem a XIX. század végéről való középiskola, hanem inkább elemi iskola a század elejéről . . .; s felhívja az igazgatóságot, hogy illetékes helyen kérelmezze az építkezést.« Az 1885. év nemzeti ébredésünknek egy kisebb korszaka. A mezőgazdaság, ipar és kereskedelem, művészet és tudomány terén lázas izgatottság szállotta meg a kebleket: ünnepre készültek az egész országban az anyagi és szellemi haladás nagy ünnepére, a budapesti országos kiállításra. Úgy mint városunk, intézetünk sem maradhatott el a mozgalomtól ; ő is részt kivánt venni s részt is vett a kiállításon (s közbe legyen mondva) nem dicsőség nélkül. Bronz érmet nyert »az érdem jutalmáúb s