Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1890

66 magában, különösen a műemlékeket illetőleg. Ítéletei esetlegesek s különösen a festés művészetére tett szavai, melyeket már alaposan megbíráltak, nem alaposak. Egyedül az agyag feldolgozásáról, a fazekas mesterségről és technikáról szól avatottan. Nem sok hát közte s Pausanias közt a különbség. Egyik olyan adatgyűjtő, mint a másik, csak a források használásában térnek el egymástól. Plinius tisztán irott forrásokat használ, Pausanias irott forrásokat és tapasztalati, szemléleti adatokat is, s ez utóbbiakat sokkal bővebben. Egyiket csak oly kritikával kell olvasnunk, mint a másikat. Egyik a művészet anyagának feldolgozására, a másik a kidolgozott anyag felkeresésére és megismerésére szolgáltat becses adatokat; mindkettő pedig a művészettörténet becses irott forrása s különösen Pausanias műve oly fokban forrása ezen tudománynak, hogy — Curtius szerint — nagy részben e tudomány commentárjául kell tekintenünk s ennek meg is kell maradnia; mert tudományunknak értéke attól függ, mennyiben sikerül Pausaniast igaz értelemmel olvasnunk, rövidségét kiegészítenünk, szárazságát megelevenítenünk. Valóban túlságos tömörsége és szárazsága, mely gyakran a homályosságig megy, szerezte kétségkívül Pausaniasnak a sok ellenséget s volt okozója annak, hogy gyakran félremagyarázták és nem értettek meg. I>r. Kapossy Endre.