Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1890

61 Ali hasznuk van a mondáknak, a melyeket Pausanias is bőven közöl? Az élénk szellemű görög nép t. i. nemzeti hiúságtól is ösztönözve, a mondák egész légióját találta ki a művészetekre is. Már mi is láttunk egy-nehányat. De Pausanias könyve hemzseg e mondáktól. Legnagyobbrészt a különféle technikai eljárásokra vonatkoznak e mondák. A művészetek fejlődésének kimutatására csak károsak; mert valószínűtlenek, sőt legnagyobbrészt hazugok. Hasznot Pausanias hűséges közlésökkel hát nem sokat hajtott a művészettörténet íróinak; legfölebb a görög szellem fejlettségének megismerésére, a mely a művészetekbe magát már egészen beleélte, nyújtott felvilágosító adatokat. A művészekre vonatkozó adatok bírálatába bocsátkoznom felesleges; mert ezt már elvégezte Brunn: Geschichte der Griechischen Kiinstler czimű művében. Csupán ezt jegyzem meg, hogy tán Pausanias leírása az egyedüli forrás, mely a művészek nemzetségéről is megemlékezik, s ezt néha a hetedik fokig is visszaviszi. A VI. könyvben, a hol a versenyzők szobrait és készítőiket sorolja fel, így szól: Damokritos, Sikyonból, a ki Kritias attikai iskolájából került 5. fokban. A korkyrai Ptolichos t. i. magánál Kritiasnál tanult, Ptolichos tanítványa pedig Amphion vala. Pison Kalaureiábyl, Amphionnal tanult, Damokritos pedig Pisonnál.« »Pantias a sikyoni Aristoklesnek 7. fokban volt tanítványa. Hat művész idejét, a kiket Pausanias felsorol, még nem tudjuk meghatározni, ezek: Peisias, Lyson, a parosi Lokros, Thymilos, Timainetos és Kleoitas. Puszta találgatás a tudósoknak rájuk vonatkozó hozzászólásai. Némelyek a K. e. 6-ik századig visszaviszik egyesek korát, mások a második század utolsó felét mondják szereplésök idejének. De bármint álljon a dolog, egyedül Pausanias említi őket. Fentebb említettük az athenaei iskolát, s Pausanias művében is találunk ily helyeket: (V. 25. 12.) »Onatas szobrait az aiginai iskola modorában dolgozta; mégsem tarthatom őt Daidalos tanítyányának vagy az attikai iskola utánzójának.« »Ha az arkadiai útra megyünk, a mely Megalopolisba vezet, ott áll a kapunál egy Hermes-szobor az attikai művészi iskolából; mert a négyszögű Ilermes-alak az athenaeiek találmánya s mások azután tőlök tanulták.« (IV. 32. 3.) Ezekből és még számos helyből azt kell következtetnünk, hogy voltak Görögország egyes vidékein a művészetekre, különösen a szobrászatra előkészítő iskolák. A görögöknél az ó-görög szobrászatot ugyanis, a mely még a mondák ködébe van burkolva, az 5. századtól kezdve világosabb korszak váltja fel. Görögország különböző vidékein egyes nevezetesebb s jobb művészek