Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1890

IV. Inkább fülével utazott Pausanias — jegyzi meg elmésen Bötticher — és nem szemével. Ez való igaz. Olyan adatokat sorol fel, a melyeknek a műtörténetre kevés vagy semmi hasznuk sincs, olyakat mellőz, a minőket pedig szeretnénk hallani. Ennek eredménye azután, hogy azok a következtetések is, a melyeket az antik szobrászat történetére s a szobrászat felásott emlékeinek megismerésére Pausanias leirása folytán eleinte alaposaknak gondoltak, az ásatások után nagyrészt hamisaknak bizonyultak be. Hogy valamely emléket magasabb szempontból megítéljen, hogy érdekesen leírjon, arra nincs meg a kellő képessége és képzettsége. Egyáltalán semmi műérzéket nem árúi el. Leirja azt, a mit látott s a mit neki mondottak, de azt is gyakran hiányosan. Ha például összahasonlítjuk az Olympiában levő Zeus-templom hátsó oromfalának leírását a Parthenonról adott leírásával, azonnal szembetűnik a mondottak igazsága. Mig ugyanis az olympiai oromfalat meglehetős részletességgel állítja elénk; addig a Parthenon oromfalairól, a melyek pedig sokkal szembetűnőbb művészi tökéletességeket mutatnak, alig három sorban beszél. Nagyon jellemző a Praxiteles-féle Hermes-szobor leirása is (V. 17. 4.). :-A későbbi időben áldoztak még mást is Hera templomában márványból; Hermest, a ki a Dionysos gyermeket tartja; Praxiteles műve.« Vagy nem vet-e világot Pausanias szárazságára vagy inkább műérzékének hiányosságára a Pheidias Zeus-szobrának leirása. A legapróbb részletekig megy itt, de egy árva sort sem ir arról, minő hatással volt reá az istenség trónonülő szobra. Hallgatással mellőzi az athenaei fellegvárban az Erechtheion legfeltűnőbb részét, a káriai nők csarnokát. Pedig a művészettörténetre ez bír legnagyobb érdekkel. Nem említi a phigaleiai templom gyönyörű domborműveit, holott a templomot másrészt meglehetős bőven irja le. (VIII. 41. 7.) Ilyenkép jár el a halikarnassosi mausoleon ismertetésében is és mindenütt, a hol műemléket kell leirnia.