Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1890

42 enyhíti az a körülmény, hogy a művelt s tudós világ figyelme ez alkalommal irányult nagy mértékben Görögország művészeti kincseire* s a tudománynak többet használt, mintha az Akropolison hagyta volna őket; mert Londonban sokkal több ember és sokkal könnyebben megszemlélhette őket, mint Athenaeben. Különben Elgin megítélése tisztán egyéni felfogás dolga. Visszatérve ezek után Pausanias leírására, mint láttuk, ő csak anynyit mond, hogy az oromfalon Athena születése van ábrázolva. Ebből ugyan nem sokat értünk meg. Carrey rajzához kell tehát fordulnunk. E rajzon minden egyes alak azt mutatja, hogy a művész nem a születés pillanatát — vagyis mikor Zeus fejéből elő ugrik Athena — vette ábrázolata tárgyául, hanem a születés utáni állapotot, a mikor az istenek az Olymposra sereglenek, hogy az örvendetes állapotnak szemtanúi legyenek. Bármint gondolkodjunk is tehát Pausanias adatainak értékéről, e helyére ki kell mondanunk, hogy biz az nagyon silány s nem vet valami szép világot művészeti érzékére, vagyis tán jobban mondva, irói mivoltára. Valószínű ugyanis, hogy mikor jegyzeteit készítette, ez oromfalat is bővebben irta le magának; könyve szerkesztésekor azonban elegendőnek talált annyit megjegyezni, hogy az Athena születését ábrázolja. Hogy azután mikép ábrázolja azt a művész, utazó olvasójára bízta, hogy süsse ki magának. E vélemény mellett szól, hogy Pausanias — mint fentebb bebizonyítottuk — utazók számára irta leginkább könyvét. Athena állószobrát nem lelték meg, hanem igenis annak utánzatát, a Varvakiont s kisebb szoborműveket, a melyek azt bizonyítják, hogy Pausanias személyesen látta és irta le e szobrot. A templom körül is látott Pausanias néhány szobrot s ezeket le is irta: (I. 22. 4.) »Gének is van itt egy szobra, a ki Zeushoz esőért könyörög ; mert az egész hellén földet szárazság gyötörte. Ott áll Timotheos, Konon fia és Konon maga. Proknét és Ityst Alkamenes készítette. Az elsőnek talapzatát Heidemann fedezte fel, a Parthenontól északra s ennek közelében még két talapzat részeit, melyekről Michaelis azt gyanítja, hogy Konon és fiai állottak rajta. Prokne és Itys csoportozat márványtalapzatait 1836-ban a Propylaion előtt találták meg, hová alkalmasint a Parthenon légberöpíttetésekor került. Az Akropolis nyugati oldalán volt még néhány nevezetes épület, melyek vagy Perikies korában készültek már el vagy közvetetlenül ennek halála után. Ezen épületekről Pausanias így beszél: A várba csak egy íeljárat van s más feljárat nincs; itt pedig az egészen meredek és erős fallal van körülvéve. A Propylaion teteje fehér márványból van s a kövek költséges kiállítása és nagysága által, az én időmben is, még a kiválók közé tartozott. A lovasszoborról határozottat nem mondhatok,