Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1890

18 bilium operum in toto őrbe,* s ismét »Artifices, qui compositis voluminibus condidere haec.< Ugyanezen szavakból azt is látjuk, hogy legtöbbnyire maguk a művészek voltak a görög művészeti irodalom alapvető munkásai.

1) Szakmunka ugyan egy sem maradt fenn, de czimét, tárgyát és szerzőjét többnek ismerjük. Ilyenek: Theodoros, a ki az ephesosi templomot építette s erről könyvet irt. A templom befejezői Chersiphron és Mantagenes hasonlókép erről irtak; könyvüket Vitruvius, (7. praef. p. 12.) római építész és író is olvasta és idézte. Iktinos, Hermogenes és Pythios építők és irólc voltak egyúttal. Az első Athenaeben, a második Magnesiában, a harmadik Prienében épített és irt. Pamphilos és Euphranor festők a symmetriáról és színekről irtak. »Volumina composuit de symmetria et coloribus,« mondja rólok Plinius. (XXXV. 12.) Apelles, Asklepiodoros, Melanthios, Antigonos és Xenokrates festők a saját művészetökről irtak. Pasitelesről és Polykleitosról hasonlókép Plinius emlékszik meg. (XXXVI. 29.) Pasiteles, szerinte »quinque volumina seripsit nobilium operum in toto orbe.« Polykleitos, a mély művészi elme, s az argosi iskola mestere, elkészítette híres diadumenos és doryphoros szobrát s irt hozzájuk egy könyvet is, a mely szobrokkal együtt canonul, útmutatásul szolgált a szobrászoknak az egyes részletek megmunkálásához. Olyan iratok az eddig felsoroltak, a melyek ha teljes egészükben megmaradtak volna is, sokkal kevésbbé forgatnék őket, mint ama faját a művészeti iratoknak, a melyeknek feladata az volt, hogy megértessék a nagy közönséggel a művészet alkotásait, Visszatükrözzék az emberekre gyakorolt hatást, feltüntessék a mű jelességeit vagy esetleg hibáit. Ezek az iratok a kritikai irodalomba tartoznak. Ilyen irat ugyan egy sem maradt fenn, de létezésökre bizton következtethetünk az epigrammák nagy számából. Mert ha már az epigrammákban is foglalkoztak az irólc és művészek műveivel s azokról oly finom és éles ítéleteket mondanak, hogy minden idők mintájáúl szolgálhatnak e tekintetben: akkor fel kell tételeznünk azt is, hogy nagyobb kritikai iratokban ís hozzászóltak az egyes művekhez. Különben ez epigrammák sok tekintetben a művészettörténetnek igen használható forrásai. Megmondják a művész nevét, származását, pl. (Paus. X. 27. 4.) Simonidestől: »Trójai fellegvár dőltét festette Polygnot', Thasosi Aglaophos férfiú sarja ki volt. ») Sittl: Gcschichte d. gr. Littcratur. München. 1889.