Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1890

11 a glossemák és phraseologiai tekintetében követi is Herodotost, de a mi irányadó, mi a stílusnak határozott jelleget ad t. i. a numerus, Herodotosétól teljesen különbözik. Ha mégis megengedjük, hogy bizonyos tekintetben mestere volt Herodotos perigetánknak, ez nem annyira a stílusra vonatkozik, mint inkább a tartalomra. Vagyis Pausanias jól ismerte Herodotos munkáját, az ő modora hatott rá, a mi különösen a számtalan epizódon és munkájának bizonyos tekintetben művészies szerkezetén látszik meg. Ebben az utánzás kérdésében különben is nagyon óvatosaknak kell lennünk; mert igaz, hogy Pausanias nem eredeti iró, ha pedig az nem, akkor utánzó; de ki róhatja azt fel neki, hogy a korában általánosan elterjedt irodalmi szokásnak ő is hódolt. Nem sorolhatjuk Pausaniast az egyszerű plagiatorok közé, a kik mások iratait gondolkozás nélkül csak lemásolják s a forrást egy szóval sem említik. O csupán azon adatokat használta fel mások irataiból, a melyekhez közvetetlenül nem juthatott; mert nem oly természetűek, hogy személyesen láthatta volna azokat. Ez eljárás nem lopás, nem puszta leirás; mert akkor korunkban majd minden munkára rá lehetne ezt fogni. Egyátalán nincs értelme azok beszédjének, kik Pausanias minden kifejezéséből csak rosszakaratot és irodalmi élhetetenséget olvasnak ki. Nincs már azért sem; mert Pausanias épen nem zsugori az Írókra, mint állításainak forrásaira való hivatkozásban. Sőt ha régi, tőle távol eső Íróból vesz valamit, még azt is megmondja, hogy nem maga olvasta, hanem olyan újabb irók műveiből merített, a kik a régi forrásokat felhasználták. Természetes e mellett nem tagadjuk, hogy az általa leginkább idézett Írókat sokszor csak harmadkézből ismeri.

1) De ez eljárásmódot mint előbb mondottam - nem pusztán neki, hanem kora összes Íróinak szemére lehet lobbantani. Kalkmann s mások utánzási theoriája tehát egyrészt ez okból nem számíthat követökre.

2.) Különben Kalkmann azt is állítja, hogy Pausanias Polemon útleiró művét másolta le s nem is volt sok helyen, a melyekről pedig bő leírásokat nyújt. De ez is puszta rosszakaratú ráfogás, a mit eléggé megczáfolnak Pausaniasunknak a következő fejezetekben tárgyalt adatai; különben is Pausanias jóval előbb utazott, mint Polemon írni kezdett. A mondatok szerkezete — a mint ezt már Hermann Gottfried felismerte — sokban emlékeztet Thukydidesre; ezért Hermannal lehet ugyan ') Guriitt: Untersuchungen íihcr Paus. Graz. 1890. I. f. 37. 1. 2) Kalkmann: Pausanias der Porieget. Untersuchungen iiher seine Schriftstelletei und seinc Ouellen. Berlin. 1879.