Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

60 s imádságon kivül Antigonénak más segítséget nem adhat Polynikes eltemetésében, a mint a szeretetnek, ugy főkép a női gyöngeségnek szép példája, S most egyszerre önfeláldozó, most egyszerre a biztos halállal szemben magára hazudja a részességet a törvényszegésben. Azonban megjárta szegény. Most az egyszer akart hős lenni s mily hideg s bántó visszautasításban részesült. Antigoné megczáfolja szavait; nem igaz, Ismene nem részes a halott eltemetésében. Hasztalan kéri huga, hogy ne hozzon szégyent rá e kijelentéssel, Antigoné nem az már iránta, mint egykor volt, minden szeretete csak Polynikesre irányul s Ismene iránt hideg, gúnyos, szeretetlen; ő neki nem kell oly testvér, ki csak szóval szeret, Ismenének nem szabad meghalni olyanért, a mit nem tett; miért is keresi a halált, hisz ott van Kreon, a kinek ajándékozta szivét, lelkét; az életet választotta, éljen tehát. Hiába sir, hiába könyörög Ismene, nem lágyul meg iránta, sőt e szavakkal az én lelkem rég halott s a holtak országához tartozik« , kijelenti, hogy Ismene szeretetére számot nem tarthat. Kreon bámulva hallgatja e párbeszédet, melyben az egyik szeretetből bünrészességet vesz magára, a másik daczból, elhidegülésből, meg mivel nem igaz, tagadja azt. Őrülteknek tartja őket; Antigonéról tudta mindig, de Ismeneről nem, bizonyára most őrült meg. Ne csodáld, válaszol ez, a fájdalom közt a legokosabb is eszét vesztheti; és megkísérli, ha talán könyörületre bírhatná Kreont Antigoné iránt; de Kreon hajthatatlan. Felhozza neki, hogy fiának, Haemonnak jegyese. Sértő gunynyal utasítja vissza ezt haragvó király, e házasságból nem lesz semmi, rossz nőktől megvédi ő fia szivét. Azután, hogy a beszédnek véget vessen, elvezetteti őket azon szándékkal, hogy mindkettőt kivégezteti. A polgárok, bár megindítja őket ez eset, szólni nem mernek érdekükben, csupán bölcsészi reflexiókat hangoztatnak s megnyugosznak abban, hogy mind ez a Labdakidák házát sújtó átok kifolyása. Jön Kreon fia, a jegyesétől megfosztott Haemon. A mint meglátja őt Kreon, elébe siet, megszólítja s oly hangon beszél vele, hogy szinte bámulatba ejt, mint lehet ebben az emberben ilyen gyöngéd érzelem. Azt tudtuk róla eddig, hogy ő csupán államférfiú, ki testtel-lélekkel csüng az ország jólétén, ezért veszélynek is kiteszi magát s az állam érdekében hozott rendelettől el nem tántoríthatja semmi, kész még rokonait is feláldozni, kiket atyjuk kérelmére gyermekeivé fogadott s jövőjük biztosítására egyiket saját fiával eljegyzett. Tisztelettel nézhettünk reá, de rokonszenvünktől nagyon távol volt s azt hihettük, hogy szive helyét is hideg, számító esze foglalta el. És ime, fiához intézett szavaiból a leggyöngédebb atyai érzés szól s fia is ugy beszél hozzá, mint jó, szerető atyához. Megkérdi fiától, hogy ugy-e nem haragszik reá azért, mivel meny-