Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

37 nincs velük, Athén legyőzi őket. Hihetetlen ez Theseus előtt, hiszen jó viszony van a két állam közt, mint támadhatna köztük viszály. Most Oedipuson a sor mosolyogni. Sokat megért ember ő, tapasztalta, hogy csupán csak az isten nem változik, mást mindent feldúl az idő. Erőt vészit a föld, erőt vészit a test; Halálra víp a hit, kikél a hitszegés. Embert emberhez, népet néphez nem csatol Egy szellem mindörökre, változatlanul. Ma ennél, holnap annál, később, hamarabb A frigy viszálylyá, ez meg frigygyé változik. Athén s Theba közt is dúl majdan háború s a meleg vér, az ő mélyen sirjába rejtett s rég hidegre vált holttestét is megáztatja. De a titokról szívesen nem beszél, maradjanak meg előbbi szavaiknál: nyújtson Theseus neki védelmet ő viszont ajándékul testét adja. Theseus nem kérdez többet, újra megígéri védelmét, akár vele megy Athenbe, akár itt marad Kolonos vidékén. Oedipus itt akar maradni, a hol először nyert hosszú vándorlása után nyugalmat. De e nyugalomban nem bízik, azért ismételve kéri a segedelmet. Theseust esküje se kötné jobban, mint adott szava s ha netán, a mitől Oedipus fél, érte jönnének, a polgárok majd megvédik; különben ha ő nem védné is, megvédik az istenek, hiszen azok küldötték ide. A király távoztával a polgárok dicsérik hazájukat, Kolonos vidékét, hol dalos csalogány dala csattog, kesereg, a repkényes, örök lombú völgyeket, melyek arany gyümölcseit sem a nap, sem a hideg, sem a vihar el nem pusztítja, hol a nárkissos s az aranyszínű krokos virul s tiszta vizek folynak, de főkép magasztalják Athene adta olajfát s a lovat, Poseidon ajándokát. Antigoné nézi a vidéket, melyet oly szép szavakkal dicsér népe s míg szemei szerte kalandoznak, gyorsan közelgő csapatot vesz észre, kiknek élén Kreon halad. Oedipus megrettenve fordul a polgárokhoz, a kik biztatják, ne féljen, megvédik ők. Kreon jól álgondolt beszéddel lép hozzájok. Először is a polgárokhoz fordul, azokat iparkodik megnyerni. Nemes lakói e hazának, igy kezdi beszédét, tőlem ne féljetek, de ne is bántsatok. Öreg ember vagyok, s nem rossz szándékkal jöttem; aztán meg ti hatalmasak vagytok, leghatalmasabbak egész Hellasban. Én csak ezért az agg emberért jöttem, s hogy nyomatékot adjon szavainak, hozzáteszi, nem is magamtól, a nép küldött engemet ezért a rokonért, kit nekem kell legjobban szánnom. Azuíán Oedipust szólítja meg, álnokul részvétet színlelve, szerencsétlennek nevezi s azt mondja, hogy szenvedéseit ő érzi legjobban, neki fáj az, hogy látja,