Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

11 Eredj be házadba, végzi szavait, s gondolkozzál szavaim felöl s akkor mondd majd, hogy nem tudok jósolni, ha ezekben hazugságot találsz. A király csakugyan elvonul, miután előzőleg megsértette az isteneket, kérkedvén eszével, melyet az isteni jóslatnál többre becsült; megsértette a jóst, hazugnak, nyerészkedőnek nevezvén őt, ki jóshirét nyereségért áruba bocsátja; megsértette Kreont, kit eddig szerető sógorának, jó barátjának s bizalmas emberének s a haza iránt annyira buzgolkodónak ismert, hogy Delphibe is őt küldte el jóslatért vádolván őt árulással s hogy trónja után leselkedik. Megkezdődik szenvedése —• egyelőre csak lelki nyugtalansággal — annak az embernek, a ki nem ismeri be, hogy isten vezető kezére szükség van az életben s ki ezt, bizva saját bölcseségében, magától ellöki, annak sok bajon kell keresztül mennie. A nép elrémül e szörnyű szavakra s irtózva találgatja ki lehet az, kiről a jóslat ily borzasztóságot ad hiriíl. De bárki is az, büntetést érdemel s ez ki nem marad, akárhogy akarná is kikerülni: a halál vad szellemei a fúriák, a lelkiismeret gyötrő szava űzni fogja őt. Persze, nem is sejdítik, hogy ily szörnyűséget öntudatlan, tehát ártatlanul is el lehet követni s hogy a kit a legjobb, legigazságosabb embernek tartanak, épen az azon szörnyeteg. Ok távol attól, hogy erre gondolnának, inkább azt hiszik, hogy az Mint űzött bika bolyg talán Erdők vadonán, avagy A szirtüregekben, Egyedül, szomorún, nyomorogva szegény S fut a jóslat elől, mely — — a bolyongót Viszi örök erővel. S nem is gyanítják, hogy e szavakkal Oedipus jövendő életét festik. Annyira megrendité őket a jós szava, hogy nem tudják mit tegyenek. Szavain kétkedni nem mernek, hinni nem tudnak, eszük áll meg. l)e hihetetlen is a mit Tiresias mond a királyról: ő ölte volna meg Laiost. Hiszen nem hallottak soha harczról, viszályról semmit Oedipus s Laios közt. S pusztán a jós szavára nem merik elitélni őt, a dicső királyt , hogy rajta boszulják meg Laios halálát. Ehhez biztos, erős próba s bizonyság kellene, s az nincs. Nem tudják elhinni s nem képesek rossznak tartani azt, ki városukat megmenté a sphinxtől, ugy annyira, hogy inkább még is a jós szavain kételkednek: Zeus ugyan ismeri a sziveket, de egy emberi jósnak szeme miért lenne jobb, mint az övék? Szóval, a nép kész inkább a jósban kételkedni, mint sem elhigyje a vádakat a király ellen. Mig a nép igy haboz királyuk múltja s a jós szavai közt, sietve jő