Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

51 jóslata szerint, egymást fogják megölni. Oda hagyja Athént, Kolonos szép vidékét s vissza tér Ismenevel Thebába. Kreon a hazatérőket szívesen fogadja, mert oka nem volt az ellenkezőre. Testvérének gyermekei voltak ezek s évekkel az előtt, azon a gyászos napon, midőn Oedipus kiszúrta szemeit, megígérte neki, hogy atyjuk leend, nem engedi, hogy szegényen s férjtelenül bolyongjanak. ígéretét meg is tartá, mert nem csak befogadta őket házába, midőn atyjuk halála után ujolag megjelentek nála, hanem Antigonét saját fiával, Haemonnal, el is jegyezte, vagy a már régebbi eljegyzést fölujitotta, szóval, ugy tekinté őt, mint leendő menyét. De Antigoné visszatértének oka nem a férjhezmenés volt, magasztosabb czél lebegett előtte, s menyasszony állapota e czélt nem feledteté vele. Ha már nem sikerült megakadályozni fitestvérei közt a harezot, legalább utolsó kérelmét akarta teljesíteni Polynikesnek, »ha hazánkba vissza tértek, legalább ti ne vessetek meg engem s temessétek holttestemet tisztes hant alá.« Hogy Polynikesnek ugyancsak igaz oka volt e kérelemre, nagyon bebizonyították a következmények. Megvívták a döntő ütkezetet a testvérek egymás között. Minden ugy történt, mint Oedipus jósolá: Polynikes fegyvere nem győzte le Thebát, őt testvérkéz ölte meg s viszont Eteokles tőle nyert halált. Az ostromló sereg, elvesztvén vezéreit, visszavonult s a megszabadult város örömünnepet tartott. Az ünnep örömzaját megzavarta azonban Kreonnak, ki Eteokles után lett a király, egy rendelete. Meghagyta ugyanis, hogy Eteoklest, ki a haza védelmében esett el, királyi pompa s a tisztelet minden jelével temessék el, mig Polynikest, mint az ország ellenségét, ki hazája ellen fogott fegyvert, temetetlenül kell hagyni, a madarak s kóbor állátok zsákmányául. Értesült erről Antigoné, még mielőtt a király személyesen jelentette volna ki népe előtt e parancsot, s elhatározta, hogy e rendeletnek, mely sérti testvéri szeretetét s vallási érzelmeit, nem engedelmeskedik. Ez elhatározása keveri összeütközésbe Kreonnal, a mi annál is hevesebb, mert mindkettő azt hiszi, hogy jogosan cselekszik s helyes dolgot művel, ha a másik szándokát meghiusítja. Két, nem annyira személy, mint eszme áll itt egymással szemben, és mindkettőnek magában véve teljes jogosultsága van. Isteni törvény az, az embereknek emberi- s a görögöknek vallási érzelmeiben gyökerező törvény, hogy a halottat el kell temetni. És épen Antigonenek, kinek szive csak a magasztosért dobogott, ki az istenek buzgó tisztelője, övéinek önfeláldozó szeretője volt s kit ezen fölül épen erre kért meg testvére, lehetetlen e törvénynek nem engedelmeskedni. Másrészt a királyoknak joguk, sőt kötelességük országuknak, a hazának ellenségeit, főkép ha ez ellenség ennek az országnak polgára, s igy haza4*